Miután délután fél-háromkor ünnepélyesen megnyitották a júliusi vizes világbajnokságnak, de előbb még a férfivízilabda Bajnokok Ligája Final Sixnek is otthont adó Duna Arénát, negyed négytől már a labdáé volt a főszerep. A bronzmérkőzésen a pénteken a Jug Dubrovniktól bombameglepetésre vereséget szenvedő Pro Recco és a Szolnokkal szemben alulmaradó ZF-Eger csapott össze.
Ha ugyan ezt összecsapásnak lehet nevezni… Félidőben már 7-2-re mentek a délszláv olimpiai bajnokokkal teletűzdelt olaszok, olyan, végsőkig kijátszott gólokat dobtak Dusko Pijetlovicsék, hogy az ember nem is értette, 24 órával korábban hogy az ördögbe voltak képesek kikapni a Jugtól. (Azért a Dubrovnik sem nyeretlen kétévesek gyülekezete, történetesen ők a címvédők…) Fordulás után sem csökkent az elődöntő elvesztése miatti dühüket magukból kijátszó olaszok lendülete, már 13-4-re is vezettek, főleg Ivovic volt elemében. Végül 15-6-ra győzött a Recco, az ember azt hitte volna, a története első BL-bronzmeccsét játszó Eger lesz a motiváltabb, de sajnos fordítva történt… (Persze a csoportküzdelmek során is óriási volt a Recco fölénye, egyszer 11-7-re, másszor 9-4-re győzte le Háraiékat.) Ivovic 4, Di Fulvio és Sukno 3-3, Filipovics 2, Aicardi, Bodegas és Figlioli 1-1 gólt dobott, az Egerből Vapenszki (2), Cuckovic, Hosnyánszky és Csuk volt eredményes.
A döntő – amelyre megtelt a Duna Aréna hatalmas nézőtere – alaphangját Prlainovics alsó sarkos bombagólja adta meg, ezzel vezetett 1-0-ra a Szolnok a Jug ellen. Markovic előnyből egyenlített, Loncar pedig remek csuklógóllal már a vendéget juttatta előnyhöz. Sőt, ugyanő húzott közelről, a kapufáról ismét elé pattant a labda, s másodszorra már bekotorta (3-1). Az olimpiai bajnok Alekszics szépített előnyből Prlainovics álompassza után, majd ugyanő ki is egyenlített! De sajnos Macan gyorsan válaszolt, erre pedig Prlainovics büntetőgólja volt a replika (4-4). Vámos ballal beverte az első magyar gólt – addig csak a szerbjeink voltak eredményesek –, majd rátett még egyet keresztpassz utáni kapásbombával, ezzel 6-4 lett a félidő – ide! S mivel Nagy Viktor is pompásan védett, reménykedhettünk…
Pláne, hogy a parádézó Prlainovics egy újabb ötméterest értékesített (7-4), azaz érett a Szolnok diadala. Ezt Markovic gólja megkérdőjelezte, de nem sokáig, Alekszics már önmaga harmadik gólját dobta, akcióból, elemi erővel a rövidbe (8-5)!
Háromgólos előnyről vágott neki az utolsó játékrésznek a Szolnok, amiből Gocics pompás jobb alsó sarkos lövése után négygólos lett (9-5), innen már nem lehetett elveszíteni ezt a meccset. Már csak azért sem, mert Nagy Viktor egyszerűen mindent védett. Loncar például egyedül állt vele szemben három méterre a kaputól, de Viktorunk az ő lövését is kifogta, ha meg nem tudott védeni, akkor a kapufa segített. Kis Gábor belőtte a tizediket, Kardos „Pipi” váltotta a kapuban Nagy Viktort, tombolt a publikum, teljes volt az őrület. 10-5-re győzött a Szolnoki Dózsa-Közgép, Alekszics és Prlainovics 3-3, Vámos 2, Gocics és Kis Gábor 1-1 gólt szerzett, a Jugból Loncar és Markovic 2-2, valamint Macan volt eredményes.
A Szolnok az ötödik magyar csapat, amelyik elhódította a legrangosabb európai klubtrófeát az OSC (kétszer), a Vasas (szintén kétszer), továbbá az Újpest és a Honvéd után. Figyelemre méltó kuriózum: Kovács István az Újpest és a Honvéd elsőségében edzőként, a Szolnokéban pedig szakmai igazgatóként vastagon benne volt!
A döntő legjobbjának (MVP) a Szolnokot erősítő Andrija Prlainovicsot választották meg.