A jelenleg is zajló világbajnoki selejtező sorozatának befejeztével lejár Bernd Storck szerződése. Csakhogy addig még van egy év, Magyarország viszont érdemben már most kiesett. A jövő csapatának építése szempontjából egy évet kidobnánk az ablakon, ha Storck maradna pozíciójában. Szinte minden érv amellett szól, hogy a kapitánynak mennie kell. Nem egy év múlva – azonnal.
Ám a helyzet nem ilyen egyszerű, és itt nem is elsősorban – sőt, egyáltalán nem – az 54 éves szakember szerződése utolsó egy évére jutó (a Blikk szerint havi több mint 80 ezer eurós, azaz 25 millió forintos) summa kifizetésére gondolunk. Sokkal inkább arra, hogy Csányi Sándor, az MLSZ elnöke mindent feltett a német vonalra, amikor 2015 elején Bernd Storckot előbb megtette a szövetség szakmai igazgatójának, majd 2015. július 20-án a felnőtt válogatott kapitányának is kinevezte.
A kulcspozíciókban német szakemberek ülnek: Jörg Daniel az edzőképzés vezetője, Michael Boris az U21-es, Marcus Jahn az U19-es és az U18-as válogatottat irányítja. Ha Storckot elzavarjuk, akkor nemcsak kapitányt cserélünk, hanem óhatatlanul új irányt vesz a teljes szakmai munka. Csányi Sándor ezért kért gondolkodási időt, ezért mérlegel gondosan. Sokatmondó, hogy az elnökség beszámolót vár el a kapitánytól, aki vasárnap lemondta az M4-nek ígért élő interjút.
Az általunk megkérdezett tekintélyek közül Csank János korábbi szövetségi kapitány „nem az a lemondatós fajta”, bár a pénteki meccs és az eredmény „nagyon durva”, s ezt az Andorrát „egy jó NB II-es magyar klubcsapatnak simán vernie kellett volna”. Egyébként Csank sem mondott le az 1997-es, a jugoszlávokkal szemben összesítésben 1-12-vel végződött vb-pótselejtező után, kilenc évvel később Bozsik Péter viszont kötelességének érezte az azonnali távozást, miután Málta 2-1-re megverte az általa vezetett válogatottat… S az andorrai kudarcot feldolgozandó inkább ez utóbbi példa releváns.
Göröcs János, a 62-szeres válogatott zseniális jobbösszekötő, aki részese volt az 1969-es, csehszlovákoktól Marseille-ben elszenvedett 1-4-nek, amellyel Magyarország első ízben maradt le – már ha selejtezőt kellett játszania – világbajnokságról, így fogalmazott: „Nem lepett meg az 1-0-s vereség, már az Eb-re is mázlival jutottunk ki, és azóta egyik pofont kapjuk a másik után. Voltak előzményei a pénteki szégyenletes vereségnek.”
Szőke István, a Fradi legendás jobbszélsője, a román Raducanunak 1972-ben Eb-pótselejtezőn történelmi gólt rúgó „belgrádi hős” a rá jellemző stílusban értékelt: „A szünetben arra gondoltam, hogy repülőre ülök, és beszállok a második félidőre így, hetvenévesen. Vajon hol volt Nikolics és Futács, kérdem én? Hogy ők a góllövésen kívül semmihez sem értenek? Pont a gól hiányzott pénteken!”
Nikolics amúgy a hétvégén ismét betalált a tengerentúlon.
Rá mindig lehet számítani, szemben az Andorrát megjártakkal.