Csütörtökön háromnegyed négykor már többtucatnyi újságíró, tévés, fotóriporter gyülekezett az OTP Nádor utcai székháza előtt, pedig az MLSZ elnökségi ülése csak négy órakor kezdődött – az is megérne egy misét, hogy miért nem a szövetség Kánai úti, pazar központjában ülésezik labdarúgásunk legfőbb döntéshozó testülete… (Álnaiv a kérdés.) De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy az egyéb napirendi pontok mellett – hiszen nem rendkívüli, hanem rendes elnökségi ülésről volt szó – a legfontosabb kérdés Bernd Storck szövetségi kapitány és sportigazgató sorsa volt. Levegőben lógott a múlt pénteki, Andorrában vb-selejtezőn elszenvedett arcpirító 1-0-s vereség óta, hogy esetleg menesztik a német szakembert, a szakma, a média és a közvélemény is ebbe az irányba nyomta a testületet. A papírforma azt ígérte, hogy Storckot, a kapitányt leváltják, csaknem pontosan két évvel azután, hogy 2015. július 21-én kinevezték – már találgatások is jelentek meg az esetleges utódot illetően, bedobták például a Dunaszerdahelyről távozó László Csaba nevét –, de szakmai igazgatóként pozícióban marad, leginkább azért, mert az MLSZ az utánpótlásképzés irányítását teljes egészében német kezekbe tette le.
Egymás után jöttek az elnökségi tagok, ki a főbejáraton – Balogh Gabriella, Bánki Erik, Anthony Radev –, ki pedig a hátsó kapun, de még az sem kizárt, hogy volt olyan is, aki helikopterrel, netán ejtőernyővel szállt le a túlhajtott titokzatosság jegyében.
Előbb Szabó Gergő, a válogatott sajtófőnöke, majd Sipos Jenő, az MLSZ szóvivője adott rövid prognózist arra vonatkozóan, mikor remélhetünk eredményt – leginkább az derült ki, hogy fogalmuk sincs róla, még a kommunikációs szakembereknek sem tudtak semmit.
Maga a „tetemre hívott”, vagyis Bernd Storck 16 óra 52 perckor érkezett meg, amikor már jó háromnegyed órája tartott a tanácskozás, de egyéb programpontok is voltak. Hat órakor kilépett a kapun Halmai Gábor és Gellei Imre, egykori válogatott labdarúgó és szövetségi kapitány – a félreértések elkerülése végett ők nem elnökségi tagok –, a két úr arról tájékoztatta a felbolyduló riporterhadat, hogy Storck éppen abban a percben ment be az ülésterembe.
Ekkor egy taxi fékezett a székház előtt, s az idős sofőr kikiáltott a letekert ablakon keresztül: „Mi van itt, srácok?” Az egyik kolléga csípőből felelt: „Semmi, most rúgják ki Storckot.”
Hogy valóban kirúgták-e, azt még fél nyolc előtt pár perccel sem tudtuk, amikor pedig a német szakember elhagyta az épületet – no nem a szemünk láttára, hanem valamelyik rejtekajtón, esetleg egy titkos kazamatán keresztül, a távozásáról szóló hírt ugyanis Szabó Gergő osztotta meg velünk, firkászokkal. Ekkor már csak az elnökség tagjai tartózkodtak odabent, nyilvánvalóan megbeszélni, mi is legyen Storckkal.
Nos, 20.42-kor megtudtuk. Csányi Sándor az M4 Sport adásában elmondta, hogy nehéz döntés volt, de megszületett: az elnökség ad egy második esélyt Storcknak. Az első eséllyel élt – kijuttatta a válogatottat a tavalyi franciaországi Európa-bajnokságra –, s most megérdemli a másodikat is, már csak azért is, mert számos objektív akadály – sérülések stb. – hátráltatta az eredményességet az utóbbi négy mérkőzésen. Csányi elárulta, hogy az andorrai vereség után Storck felajánlotta lemondását az elnöknek, de ő türelmet kért, s nem is hozta nyilvánosságra akkor ezt a lépést. A sportvezető biztos abban, hogy a magyar futball erősebb annál, amit a pireneusi országban mutatott, s hangsúlyozta azt a reményét, hogy 2020-ban az akkori Európa-bajnokságon válogatottunknak játszania kell a kontinensbajnokság budapesti mérkőzésein.