A szárazföldi úszóversenyben eredményt még nem hirdethetünk, egyértelmű győztesei egyébként sem lesznek, legfeljebb egyértelmű vesztesei. Abszolút igazság az ügyben szintén nincs, a válaszok helyett amúgy is inkább a kérdések időszakát éljük. Ezek közül a következőket érdemes felvetni: kinek mi a legfontosabb? Ezért mit hajlandó megtenni, illetve miről képes lemondani? Létrejöhet-e reális és az úszósport egésze, a vizes vb szempontjából hasznos kompromisszum? Ha nem, mi a megoldás, és ha valaki meg is találja, lesz-e kompetenciája érvényre juttatni? A sportállamtitkárság közleménye minimum beszédes.
A tét nagy, a játék pedig nem nulla összegű – nem igaz, hogy amennyit nyer az egyik fél, annyit veszít a másik. Vegyük a szélsőségeket! Ha klasszis úszóink leszögezik, nem versenyeznek a jövő nyári budapesti
vb-n, amennyiben Gyárfás Tamás elnök és a vezérkar marad, és a patthelyzetet belső belátás és külső erő sem oldja fel, akkor minden idők legrangosabb hazai világversenye a vízben sikertelen, a parton mérgezett légkörű lesz, és a szervezés is megszenvedi, hogy mindenki a saját pozícióharcával foglalkozik.
A helyzetet a hajdani, népfrontos jellegű üzenetek nem kezelik; Gyárfás rutinja még abból az időszakból táplálkozik, amikor jelenlegi ellenfelei nem is éltek. Igaz, hogy a sport minden szegmensében hiba demokráciát követelni – az edző sem konzultálhat tanítványaival a napi penzumról –, az sem egészséges, ha a sportolók ultimátumokat fogalmaznak meg; tovább élezi a szembenállást, hogy közülük a legsikeresebb trénere és párja az évszázados magyar úszósportba „tegnap” betoppant, közegidegen fiatalember. Másrészt döbbenetes, milyen régen és mélyen elfojtott indulatok, sérelmek törnek felszínre: Gyurta Dániel egy 2004-es interjút ró fel Gyárfásnak, Hosszú Katinka azzal rukkol ki, hogy az elnök 2008-ban arra biztatta, hagyja abba az úszást. Mindezt 2016-ban böki ki a sportág két aktív olimpiai bajnoka, de az is sokat elárul, hogy húsz évvel ezelőtti, atlantai három aranyérmesünk közül Egerszegi Krisztina és Rózsa Norbert nyomtalanul eltűnt a sportágból, Czene Attila pedig a Gyárfás elleni hadjárat egyik élharcosa, tegnap pedig az 1988-ban, Szöulban diadalmaskodó Szabó „Joe” fogalmazott úgy: akkor hozna jó döntést Gyárfás Tamás, ha lemondana.
Az úszótársadalomhoz képest a zaklatott mai magyar közéletet harmónia uralja. Mindezek miatt azt gondolom, ha Gyárfás Tamás ebből a szituációból valamiképpen mégis abszolút győztesen keveredne ki, akkor veszítene a legtöbbet. A másik félnek viszont bizonyítania kell, hogy fő célja nem a békétlenség, az anarchia fenntartása, hanem létezik számára tárgyalási alap. Gyárfás mondjon le az elnöki tisztéről, de a vb szervezőbizottságát vezesse tovább; tartsa meg mindkét posztot, de csak a vb utáni első reggelig; legyen ő a következő magyar űrhajós, és holnap kezdődjön a kiképzése – konkrét javaslatokat kell felvetni, amelyeket a másik oldal elfogadhat, megfontolhat, elutasíthat.
Mert a tét óriási. Nemcsak önmagában a vizes vb, hanem Budapest 2024-es olimpiai pályázata, amelyről 2017 szeptemberében születik döntés. Ez már korszakos ügy ahhoz, hogy hagyjuk egyetlen sportág belső viszályai, gyengeségei miatt „elúszni”, elsodródni.