Erre nem sokan számítottak: a Szekszárd az Európa-kupában bekerült a legjobb nyolc közé. Ez a csapat egy éve folyamatosan történelmet ír. Korábban a középmezőny biztos tagjaként nemigen hívta fel magára a figyelmet, tavaly azonban látványosan felkapaszkodott az élbolyba, az alapszakaszt megnyerve bajnoki döntőt játszott a Sopronnal, amelyet ugyan elveszített, az ezüstérem azonban óriási bravúrnak számított. Mindebből következik, hogy eddig még sohasem szerepelt a nemzetközi porondon, a második hellyel járó lehetőséget a klub tanulásra, rutinszerzésre szánta.
Ehhez képest a csapat továbbjutott a csoportjából, a Győrön túllépve bekerült a tizenhat közé – a DVTK, valamint a háromszéki Sepsiszentgyörgy ezen a fokon vérzett el –, és a nyolcaddöntőben az EK-t tekintve még veretlen Sleza Wroclaw következett: az első mérkőzésen hazai vereséggel.
– A karácsonyi szünetet követően keveset tudtunk edzeni, emiatt nehezen lendültünk játékba – mondja utólag Djokics Zseljko, az Atomerőmű Szekszárd vezetőedzője. – Azon a mérkőzésen sokáig nem éreztük a ritmust, a lengyel együttes pedig sokkal jobb annál, mint hogy ne használta volna ki ezt. Ennek ellenére a negyedik negyedben már a valós tudásunk szerint játszottunk, felzárkóztunk, és bár nem sikerült fordítanunk, öt pontra csökkentettük a hátrányunkat.
Az első meccs után az edző megjegyezte, szeretné hinni, hogy tudnak ennél jobban is kosárlabdázni, és ez a vágya a visszavágón teljesült. Az első három negyed szorosan alakult, majd következett az utolsó játékrész, amelyet a magyar csapat 19-10-re hozott, az utolsó másfél percben egész egyszerűen állva hagyta a lengyeleket, és végül 84-74-re nyert. – Ez Euroliga-szintű mérkőzés volt – szögezi le Djokics Zseljko.
– Mindkét együttes jól védekezett, mégis sok és remek kosár esett. Az első meccs után többet edzhettünk, volt egy bajnokink is, tehát összerázódtunk, taktikailag szinte tökéletes mérkőzést játszottunk. A múlt héten gyatrán működött a kettő-kettő elleni védekezésünk, most ebben sem volt hiba, rengeteg lepattanót szedtünk, és ötvenszázalékosan dobtuk a hárompontosokat, ami nagyon sokat számított, mert az ellenfél nem húzódhatott be a palánkja alá.
Szekszárdon az Európa-kupában a rutinszerzést fogalmazták meg célként, ehhez képest tapasztalt csapatokra jellemző higgadtsággal kezelték a játékosok a kulcspillanatokat, így a hajrát is. – Feladatot kell adni a játékosnak, ha arra összpontosít, akkor nyugodt tud maradni, ez pedig meghozza az önbizalmát – magyarázza a vezetőedző.
– Studer Ági, Teja Oblak, Krnjics Szara és Bálint Réka a legjobb lélektani pillanatokban döntött jól vagy célzott pontosan, de talán nem is kellene neveket mondanom, mert ez a továbbjutás igazi csapatmunka eredménye. Ebből a magyar kosárlabda is komoly hasznot húzhat, hiszen olyan tehetségek is játszhattak az említetteken kívül, mint Gereben Lívia vagy Theodoreán Alexandra, akik most komoly nemzetközi tapasztalatokat szerezhetnek, és ez jól jön majd a válogatottnak.
A négy közé jutásért minden bizonnyal az egyik tavalyi elődöntős, a török Hatay lesz a Szekszárd ellenfele, ám az esélyekről egyelőre nem szeretne beszélni a magyarok vezetőedzője, aki így fogalmazott: – Az a párharc két hét múlva kezdődik, mi viszont szombaton már rangadót játszunk Cegléden. Keveset aludtunk, utaztunk, muszáj gyorsan regenerálódnunk, mert szeretnénk megőrizni a veretlenségünket a bajnokságban. Mindig a következő feladat a legfontosabb.