– A jobb kezét hatalmas rögzítőkötés takarja. Hogy van? Talán nem így tervezte a nagy bejelentést…
– Persze hogy nem! A Kiel elleni BL-meccsen eltört a hüvelykujjam, szerencsére nem a lövőkezem sérült meg. Négy-hat hetet kell kihagynom, ha minden jól megy, akkor a Paris St. Germain elleni hazai BL-meccsen térhetek vissza a csapatba.
– Mikor vetődött fel először, hogy lemondja a válogatottságot?
– A tavalyi világbajnokság előtt fogalmazódott meg a gondolat, hogy az lesz az utolsó világversenyem. Utána többször egyeztettem Kocsis Máté elnök és Novák András főtitkár úrral. Nem hirtelen felindulásból döntöttem.
– Ljubomir Vranjest februárban nevezték ki a Veszprém és a válogatott élére. Ő abban a tudatban vállalta a feladatot, hogy a válogatottban nem számíthat Nagy Lászlóra?
– Talán még nem tudta, rögtön hozzáteszem, nem az ő személye miatt köszöntem el a válogatottól. Vranjes a nyáron érkezett Veszprémbe, előbb értelemszerűen a klubbal és nem a válogatottal volt elfoglalva. Neki is említettem, régóta érlelődött bennem a gondolat, hogy lemondjam a válogatottságot. Mielőtt elkezdtük a felkészülést a Veszprémmel, már tudott a döntésemről.
– Hosszú, 199 mérkőzést számláló válogatott-pályafutásának melyik volt a legkellemesebb emléke?
– A 2004-es és a 2012-es olimpia, mindkét tornán negyedikek lettünk. Talán a londoni kicsit speciális volt: bukdácsoltunk a csoportban, a szerbeket gigászi csatában legyőztük, ezzel továbbjutottunk. Utána jött az a bizonyos Izland elleni meccs… Már a pályán éreztük a magyar szurkolók buzdítását, de amit a hazaérkezésünk után tapasztaltunk, az minden képzeletet felülmúlt. Akkor tudatosodott bennem, hogy mennyire szeretik itthon a férfikézilabda-válogatottat. Mi, magyarok sok mindenre büszkék lehetünk, többek között a szurkolótáborunkra. Utólag is köszönet ezért mindenkinek.
– Zubai Szabolcs és Iváncsik Gergő tavasszal búcsúzott el a válogatottól, most ön is veszi a kalapját. Fiatalítási hullám zajlik?
– Elkerülhetetlen volt a korszakváltás, de ki merem jelenteni: vannak olyan fiatal játékosaink, akik előbb-utóbb a válogatott erősségei lehetnek.
– Ancsin Gáborra gondol, aki legfeljebb epizódszerepet kap Veszprémben, ha egyáltalán benevezik a BL-mérkőzésekre? Legutóbb egy percet sem játszott a Kiel ellen…
– Mikkel Hansent nehezen pótolják majd a dánok, Nicola Karabaticot a franciák. Lehetséges, hogy engem is nehéz lesz pótolni… De a szegedi Balogh Zsolt és Ancsin Gábor is megmutatta már klub- és válogatottszinten is, hogy hasznos, gólerős játékos. Biztos vagyok abban, hogy mindketten megállják a helyüket, de a Lemgóban kézilabdázó Bartók Donátra is lehet számítani. Hosszú távon ők jelenthetik a megoldást.
– Még két évig szól a veszprémi szerződése. A válogatottbúcsú azt is sejteti, hogy 2019 után elgondolkodik a pályafutása folytatásán?
– Meglátjuk… Amíg élvezem a játékot és bírom az edzőm bizalmát, addig ott leszek a pályán. De nem szeretném megélni, hogy az élsport púp legyen a hátamon. Ha nem érzem magamban a kihívást és a lendületet, akkor én fogok véget vetni a pályafutásomnak.
– Immár civilként elkíséri a válogatottat januárban a horvátországi Eb-re?
– Nem zárom ki, a csoportmeccsekre a közeli Varasdon kerül sor. Elképzelhető, hogy ott leszek.
Folytatás a szövetségben?
A Magyar Kézilabda-szövetség elnöke, Kocsis Máté méltatta Nagy László érdemeit, sőt sokatmondó nyilatkozatot tett. „A következő hetekben, szűk körben megtaláljuk azt a módot, hogy továbbra is tenni tudjon szeretett sportágáért” – fogalmazott rejtélyesen Kocsis. Ljubomir Vranjes szövetségi kapitány is elismerte a jobbátlövő érdemeit. „Úgy vélem, hogy számos gyerek példaképét veszítettük el. Edzőként hiányozni fog a tapasztalata, de előre kell tekintenünk. Nehéz lesz, de van néhány fiatal játékosunk, akik átvehetik a helyét. Nyilvánvalóan nehéz őt pótolni, hiszen a világ egyik legjobb jobbátlövője, de vannak, akik az örökébe léphetnek.”