Negyvennégy éve két első, négy második és két harmadik helyet szereztünk, és bár akkor még csak nyolc számban rendeztek versenyeket – Rióban tízben –, a konkurencia jóval kisebb volt, dobogón kizárólag európai versenyzők álltak. Azóta nagyot változott a világ, nemcsak Kína, a Koreai Köztársaság és az Egyesült Államok zárkózott fel, Londonban már Venezuelának is akadt olimpiai bajnoka. Az ötkarikás játékokra pedig ma már csak embert próbáló kvalifikáción keresztül lehet kijutni. Rióban az egyéni számokban 32-38 vívó léphetet pástra, a csapatversenyeken pedig 8-9 gárda.
Vívóink München óta soha sem szereztek két aranyat, mi több, 2008-ban Pekingben mindössze egyetlen bronzunk volt. Londonban Szilágyi Áron megnyerte ugyan a kardozók versenyét, de rajta kívül csak három vívónk indulhatott, s Imre Géza, Szász Emese és Mohamed Aida is a vert mezőnyben végzett. A tavalyi moszkvai vb sem vetítette előre a fényes riói szereplést. Bár Imre Géza a párbajtőrözők között aranyérmes lett, negyvenévesen már csak egy szép búcsúra készült, és még női kardban Márton Anna tudott érmet szerezni, bronzot.
A néhány hónappal korábban egyéni Eb-t nyert Szilágyi hatodik lett, miként férfi-párbajtőrcsapatunk, a tőröző Knapek Edina nyolcadik, a párbajtőröző Szász kilencedik. Női párbajtőrcsapatunk a vb-n az ötödik helyen végzett, végül nem jutott ki Rióba, ahová csak egy együttesünk utazhatott, a férfi párbajtőrözőké. (Nagy pech számunkra, hogy a rotáció miatt a férfi-kardcsapatverseny kimaradt a programból, Szilágyiék az olimpia előtt Rióban megrendezett csapat-vb-n a dobogó második fokára állhattak.)
Az Udvarhelyi Gábor szövetségi kapitány által irányított válogatottunk Rióba tíz versenyzőt küldhetett, és mondhatjuk, hogy ez komoly előrelépés Londonhoz képest, de a magyar vívásban nem lehet mérce az ottani négy kvóta. Az olimpia előtt a világranglistán Szilágyi Áron és Imre Géza a harmadik, Márton Anna a negyedik, Szász Emese a hetedik helyen állt. Ilyen előzmények után Szász rögtön az olimpia első versenynapján aranyérmes lett, a döntőben 11-7-es hátrányból fordított 15-13-ra a vb-címvédő olasz Rossella Fiamingo ellen!
A Vasas 33 éves versenyzője – a sportágban magányos farkasként dolgozó, négyszeres olimpiai bajnok Kulcsár Győző tanítványa – a világbajnokságokon egyéniben volt már ezüst-, kétszer bronzérmes, az elmúlt tíz évben többször vezette a világranglistát, szakajtónyi aranyat nyert a világkupa-versenyeken, de a pekingi és a londoni olimpiával nem volt szerencséje. Arra bizonyára kevesen emlékeznek, hogy Pekingben már Szilágyi is vívott, 18 évesen a nyolcaddöntőig jutott.
Akkor már világbajnok volt, 2007-ben rengeteget tett hozzá a csapat sikeréhez. Sokan felhúzták a szemöldöküket, amikor egy évvel Rio előtt hétesztendőnyi közös munka után megvált edzőjétől, Somlai Bélától, és Decsi Andrással kezdett új fejezetet, de bejött a váltás. Azzal, hogy Szilágyi Áron Rióban megvédte az olimpiai bajnoki címét, a kardvívás történetének ötödik duplázója lett, Tokióban pedig az első triplázó lehet.
Férfi párbajtőrcsapatunk (Boczkó Gábor, Imre Géza, Rédli András, Somfai Péter) bronzérme is nagy siker, főleg annak ismeretében, hogy ha a kvalifikációs sorozatban nem nyerik meg az utolsó, vancouveri világkupát, ki sem jutottak volna Rióba. A dobogó harmadik fokán már Imre Géza – Dancsházy-Nagy Tamás tanítványa – is őszintén tudott örülni öt nappal azután, hogy az egyéni versenyben ezüstérmes lett. Amikor szerdán olimpikonjainkat a Syma-csarnokban köszöntötték, egyedül ennek az érmünknek a megszületését nem vetítették le a kivetítőn.
Ehelyett egy klipet fabrikáltak össze Imre aznapi meneteléséből, ami felettébb tapintatos megoldás volt. Bizony nem könnyű visszanézni a 14-10-es vezetésről 15-14-re elvesztett döntő asszót… Versenyzőnk sportemberi nagyságát mutatja, hogy nem kárhoztatja a sorsot, s elismeri: koreai ellenfele a végén meglepte, és jobb volt nála. Ezzel valamit visszacsempészett mai világunkba abból a korból, amikor a vívás még az úriemberek sportja volt.