A kilátás a 40. emeletről sokkolja a szerényebb látványhoz szokott földi halandót. Előttünk a végtelen víztükör, a megannyi filmből jól ismert Navy Pier betonmólója a gigantikus óriáskerékkel, ha pedig jobbra nézünk, a Sears Tower, a világ valamikori legmagasabb épületének dupla antennás sziluettje vonzza a tekintetet. A Vészhelyzet valamelyik epizódjában érzi magát az ember, de citálhatnánk napjaink egyik legnézettebb amerikai tévésorozatát, a Chicago Fire-t is. Rendben, maradjunk ez utóbbinál, már csak azért is, mert a Michigan-tóra néző lakás ura Nikolics Nemanja, a Chicago Fire centere, egyik legértékesebb sztárjátékosa, aki a magyar NB I és a lengyel Extraklasa után egy harmadik ország, az Egyesült Államok élvonalában, az MLS-ben is gólkirályi babérokra tör: eddig nyolc bajnokin ötször talált a hálóba, ugyanannyiszor, mint például David Villa, a New York City FC világbajnok spanyol csatára. Jelenleg Erick Torres, a Houston Dinamo mexikói támadója az éllovas hét góllal.
„Niko” – így hívják a szeles városban is, ahogy Zentán, Barcson, Kaposváron, Fehérváron és Varsóban szólították, és ahogy Bastian Schweinsteiger, a csapat nemrégiben igazolt német világbajnok sztárja is fordult hozzá a Toyota Park, a Fire stadionja recepcióján a délutáni edzés végén – a röpke pihenő minden pillanatát vérprofi módjára használja ki, eperből, áfonyából és egyéb, az újságíró számára ismeretlen egzotikus gyümölcsökből kotyvasztott koktélt kortyol, miközben Tijana, az ötéves szöszke gyönyörűség felmászik apa fejére, Marko, a hároméves, huncut tekintetű fiúcska pedig leszerelhetetlenül rugdossa a labdát a családfőnek. „Ez a mindene, úgy látszik, belőle is futballista lesz” – jegyzi meg a 23-szoros magyar válogatott, 29 éves családfő.
Közben Nóri, a cserfes feleség, akibe még kaposvári korszakában szeretett bele Niko (szíve felőli csuklójára tetováltatott egy nagy N betűt és egy 17-es mezszámot, amit férje Kaposváron és a Videotonnál viselt; Varsóban a 11-es volt, Chicagóban, Michael Jordan városában 23-as a száma) beavat a chicagói élet rejtelmeibe: „Egy hónapja vagyok itt, csak akkor jöttem ki a gyerekekkel, amikorra Nemanja már belakta új állomáshelyét. Egy szerbiai születésű helyi ismerősünk segít a beilleszkedésben, vele választottuk ki ezt a lakást is, nem olcsó a bérleti díj, de nem akartunk a külvárosba költözni, úgy gondoltuk, ha már Chicago, akkor legyen tényleg Chicago. Varsó után kissé mellbevágóak az árak, a minap rendeltem három pizzát, száz dollárt fizettem a futárnak…”
A Fire stadionja, egyben edzőközpontja, a Toyota Park negyvenpercnyi autóútra van a Looptól, Chicago belvárosától, ezt napjában kétszer teszi meg a családfő. (A klub az 1871-es chicagói tűzvészről kapta a nevét, 1997. október 8-án, a katasztrófa kitörésének napján alapították a franchise-t.) Az MLS felépítése hasonlít a többi „major” amerikai sportéra, papíron a liga a játékosok tulajdonosa, de mindegyik klub foglalkoztathat a fizetési plafon felett három úgynevezett DP-t, designated playert, magyarul sztárjátékost – Nikolics ilyen, no meg természetesen Schweinsteiger is.
Januárban két helyről volt csábító ajánlata Nikolicsnak, a másik egy kínai klub, de – részben Nóri rábeszélésére – honfitársunk a Fire-t választotta, három évre írt alá. „Óriási volt a nyüzsgés, amikor januárban megérkeztem, először azt hittem, nekem szól, de aztán jelezték, hogy Donald Trump itt van Chicagóban, azért a nagy felhajtás. Az első hónap, a floridai edzőtábor pokoli kemény volt, főleg a párás hőség miatt, itt, Chicagóban pedig gyakran ránk tör egy hidegfront, olyankor majd megfagyunk az edzésen. Szokatlan a sok, több ezer kilométeres utazás, voltunk már Columbusban, Torontóban, New Yorkban, ezen a hétvégén Los Angelesben játszunk a Galaxyval.”
A kérdésre, hogyan helyezné el tízes skálán az NB I-et, az Extraklasát és az MLS-t, eltűnődik. „Lengyelországban erősebb volt az iram, mint odahaza, de érdekes, hogy az ottani magyarok – Lovrencsics, Guzmics, Gosztonyi, Holman, Kádár, Gyurcsó, Nagy Dominik és jómagam – mind megállták a helyüket. Itt az tetszik, hogy a csapatok nem védekezik agyon a meccseket, követelmény a nyílt sisakos támadójáték. Szerintem a Legia Amerikában is versenyben lenne a bajnoki címért.”
Beugratónak szánt kérdésemre (Huszonháromszor volt válogatott, ebből hány meccset játszott végig?) nem tétovázik: „Egyszer, Csábi József egyetlen meccsén, amikor 2-0-ra megvertük Andorrát. Tudtam, hogy előkerül a válogatottság kérdése, és azt is tudom, hogy három sorsfordító lehetőséget puskáztam el. Ha ezeket berúgom – itthon a görögök, odakint a feröeriek és a románok ellen –, gyanítom, most nem lenne miről beszélni. Főleg a Bukarestben a végén kihagyott óriási helyzetemet bánom, ha az én gólommal verjük meg Romániát Eb-selejtezőn, mennybe mentem volna. De ne higgye, hogy fóbiám lenne a válogatott miatt, nyugodt a lelkiismeretem, annál többet nem tehetek, mint hogy Kaposváron, Fehérváron és Varsóban is gólkirály lettem, és az utolsó hét évben mindig a góllövőlista dobogósa voltam. A mindenkori szövetségi kapitány döntéseit csakis ezzel tudom befolyásolni.”
Megelőlegezzük, hogy ha Bernd Storck látta Nikónak a múlt szombaton a New York Red Bullsnak rúgott parádés gólját, akkor nem késhet a június 9-i, andorrai vb-selejtezőre szóló meghívó.
Frissítés: Nikolics a magyar idő szerint vasárnap hajnali bajnokiján újra gólt szerzett, a Los Angeles Galaxy otthonában játszott 2-2-es döntetlen alkalmával, ahol egy 11-est is kiharcolt. Íme a meccs összefoglalója: