Állítólag minden jegy elfogyott, mégsem volt telt ház a Groupama Arénában. A ferencvárosi szurkolóknak fenntartott szektorok tömöttek, az angyalföldiekéi ellenben meglehetősen foghíjasak voltak. Pedig ennél szebb idő és jobb időpont nem kell – este hétkor, nem is korán, nem is későn kezdődött a meccs. Így is összegyűltek tizenötezren a stadionban, ami ebben az idényben – a válogatott meccseit nem számítva – rekord. Akadt egy nagy hiányzó: sérülése miatt Böde Dániel még az FTC keretébe sem került be.
A Himnusz közös eléneklése után jó iramban, s ami ennél is fontosabb, megfelelő színvonalon kezdődött meg a játék. Az első helyzetet a 6. percben jegyezhettük fel, szép rövid passzos támadás végén Kleinheisler gyengén lőtt. Ezt még megúszta a Vasas, de egymást követték a ferencvárosi lehetőségek, „érett” a gól.
A 25. percben mégis váratlanul szerzett vezetést a Fradi. Úgy tűnt, Radó rossz irányba cselezett, a buktatás utáni szabadrúgásból Varga Roland 30 méterről is betalált; veszélyesen pattant a labda, de a Vasas kapusa, Nagy Gergely azért elmélázott. A 29. percben ismét Radó volt a főszereplő, Nagy Gergellyel ütközött, ami után Moutari az üres kapuba passzolt, azonban Solymosi játékvezető – érzésünk szerint helyesen – érvénytelenítette a találatot, nyilván a ferencvárosi center megmozdulását szabálytalannak ítélve.
Ezután mindkét oldalon adódtak helyzetek, a legnagyobb a 41. percben Saglik előtt. Hajnal vesztett labdát, Vida Saglikhoz passzolt, aki 16 méterről, ballal lőtt, Dibusz hatalmas bravúrral tolta a lécre a labdát.
Kimondottan élvezetes volt az első félidő; ahogy ígérték, nem védekeztek foggal-körömmel, inkább támadtak a csapatok. Annak tisztázására, hogy valóban jól láttuk-e, vagy csak a hangulat ragadott el minket, a szünetben szakértőkhöz fordultunk. A helyszínen nézték meg a kupadöntőt az Oroszország elleni barátságos meccsre, valamint az Andorra elleni vb-selejtezőre készülő válogatott játékosai.
Szalai Ádámtól kérdeztük, hogy a Bundesligából érkezve is fogyasztható-e a mérkőzés, ám ő ezekkel a szavakkal hárította el az érdeklődést: „Most szórakozom, a sajtónak is megvan a maga ideje.” A profizmus árnyoldala. Véletlenül sem akarjuk azt mondani, hogy Eppel Márton viszont amatőr, amiért vállalkozott a gyors értékelésre. „Kimondottan jó az iram, nekem tetszik a meccs” – jegyezte meg a friss bajnok és gólkirály, aki aztán Bödével csevegett kedélyesen, pedig a zuhanyhíradó szerint az sem kizárt, hogy a következő idényben riválisok lesznek a Fradiban.
A második félidőt a Vasas nemcsak jobban kezdte, hanem jobban is folytatta. Kulcsár rögvest egyenlített, majd a 68. percben a vezetést is megszerezhette volna, ám Dibusz ismét mentett, a Vasas támadójának elismerő pacsija árulkodott igazán arról, hogy mennyire nagyot. A Fradi fáradni látszott, a Vasas viszont, ahogy Oenning mester ígérte, megpróbálta még a rendes játékidőben dűlőre vinni a kupa sorsát. Ristevski parádés szólója után Murka ezt meg is tehette volna, de az igazán megrázó jelenet még hátra volt.
Lovrencsics egy fejesnél éppen a gyorsvonatként érkező Murkával ütközött, ami után eszméletét vesztette. Az orvosi ellátás után szerencsére magához tért, amikor hordágyon kivitték, már integetett. A mérkőzés utáni sajtótájékoztatón Thomas Doll elmondta, hogy Lovrencsicsnek az orra tört el és egy nagyobb ütést kapott a tarkójára, ezt leszámítva nem súlyos a helyzet.
Maradt az 1-1, következett a hosszabbítás, amit igazán megspórolhattak volna a csapatok, semmi sem történt. A tizenegyespárbajt a Ferencváros bírta jobban idegekkel, 5-4-re megnyerte, s vele a kupát is, sorrendben harmadszor.