Szerdán véget ért a magyar futballbajnok kalandja a nemzetközi porondon. A Honvéd négy perc leforgása alatt kapott két gólt izraeli ellenfelétől, és utána hiába egyenlített, végül 3-2-re kikapott és kettős vereséggel, 5-3-as összesítéssel búcsúzott a Bajnokok Ligája második selejtezőkörében.
A sorsolás pillanatában sejtettük, hogy nem a Honvéd, hanem az elmúlt szezonban az Európa-ligában menetelő Hapoel Beer-Seva a továbbjutás esélyese. Tudtuk azt is, hogy az izraeli bajnok anyagi lehetőségei messze túlszárnyalják a magyar bajnokét.
A Honvéd ennek tudatában játszott első hallásra reménykeltő 2-1-et az odavágón. A szűk vereség tévútra vitte a magyar labdarúgó-társadalmat: a többség már bent látta az izraeli kapuban a továbbjutást érő kispesti gólt, gondolatban a következő körbe kísérte a Honvédot. Pedig már az első mérkőzésen kidomborodott a két csapat közti különbség, a Honvéd csak hatalmas szerencsével úszta meg két kapott góllal. A visszavágót gyorsan lerendezte a Hapoel, és ha nagyon erőlteti, sokkal nagyobb csapást mérhetett volna a kispestiekre a Bozsik Stadionban.
George F. Hemingwaynek igaza van. A Honvéd 2006 óta hivatalban lévő tulajdonosa nyáron elengedte a bajnokcsapat edzőjét, és nem kezdett féktelen költekezésbe az átigazolási piacon.
A Hapoel elleni két meccsen kiderült: legalább hat nemzetközi szintű, Davide Lanzafame-kaliberű labdarúgó kellett volna a kispestieknél, hogy reális esély legyen a továbbjutásra. Hemingway úr ennyit nem akar(t) költeni a jószágára, viszont büszkén hirdeti, hogy az ő csapata az egyetlen, amely szponzori támogatás nélkül lett bajnok.
Hogy is mondta Öcsi bácsi? Kis pénz…