Az egyik előkelő budai fitneszcentrumban rendezett, idényzáró szövetségi sajtótájékoztató egy darabig az ilyenkor szokásos mederben csordogált, ám pár perc elteltével Fucsovics Márton, napjaink első számú magyar férfi teniszezője felállt, megköszörülte a torkát, a mellette helyet foglaló edzőjéhez, Sávolt Attilához fordult, átölelte a trénert, és hosszú másodpercekig lapogatták egymás hátát.
Majd a jelenet megismétlődött Richter Attilával, a szövetség főtitkárával és Szűcs Lajossal, az MTSZ elnökével, miközben zúgott a teremben a vastaps.
– Remélem, még hosszú ideig együtt dolgozhatok Attilával, ez az együtt töltött két év csodálatos volt. Ilyesmiben, mint ez a mostani ünneplés, még sohasem volt részem, nézzék el nekem, ha keresgélnem kell a szavakat – mondta a 25 éves játékos, aki nem felejtette el hangsúlyozni: a szövetség akkor is mellette állt, amikor a világranglista 250. helyén kullogott.
– Kétféleképpen is szeretném meghálálni az irántam táplált bizalmat, először is azzal, hogy bekerülök a top 30 közé, másfelől szeretnék pénzdíjaimból visszaforgatni valamennyit a tehetséggondozás, az utánpótlás-nevelés céljaira.
Ami Sávoltot, a sikeredzőt illeti, ő 2015-ben Fucsovics kérésére tért haza az Egyesült Államokból, s ahogy összeállt a tréner-versenyző kettős, új korszak kezdődött mindkettejük életében. „Az első négy-öt hónap kegyetlen volt, de le a kalappal Marci előtt, fogcsikorgatva végezte az általam előírt edzésmunkát, olykor egyfolytában 4-5 órát töltöttünk a teniszpályán.
Kezdetben rendre elvesztette a szoros meccseket, beütött egy tíz hónapig tartó, makacs térdsérülés is, de aztán megfordult a szerencse, s jöttek a figyelemre méltó győzelmek. Jelenleg 85. a világranglistán, ilyen magasságban legutóbb én jártam a magyar férfiak közül tizenöt éve, amikor 68. voltam. Az én szememben Marci pályafutása még csak most kezdődik, tíz jó éve lesz még az élvonalban! – jósolta Sávolt.
Fucsovics lapunknak külön is nyilatkozott: „Nem így készültem, azt hittem, protokolláris lesz a hangulat, aztán egyszer csak elragadtak az érzelmek. Nem csoda, ahol én jártam, onnan kevesen kapaszkodtak vissza, nem titok, már abba is akartam hagyni a versenyszerű teniszt. A két Attila, Sávolt és Richter azonban ezt nem engedte… Ma meg már ott tartok, hogy az első húszba kerülést sem tartom kizártnak, sőt meg merem osztani a titkos álmomat is: ez pedig egy Grand Slam-torna megnyerése.
Most elmegyek pihenni egy hétre, majd négyhetes kemény felkészülés következik. Januárban az Australian Openen alanyi jogon főtáblás leszek, február 2–4. között pedig Belgiumba megyünk a Davis-kupa világcsoportjában nyolcaddöntőt játszani.
Nekem a DC a szívem csücske, olyankor nem magamat, hanem a hazámat képviselem, s ez megsokszorozza az erőmet” – tette hozzá Fucsovics, és amikor ezt mondta, az orosz Andrej Rubljov és Karen Hacsanov elleni bravúros sikerei jutottak eszünkbe.
A nyíregyházi fiatalember befejezésül még azt is elárulta, milyen zeneszámokkal hozza magát hangulatba a mérkőzései előtt: „Magyar rapet hallgatok, jobbára Majkát. Hogy miért? Mert ezek a számok rettenetesen feldobnak, megsokszorozzák az erőmet.”
Persze ennél azért jóval több kell a sikerekhez…