Egy bajnoki cím még csak-csak összejöhet véletlenül, három, különösen zsinórban, már aligha. Miskolcon jégkorongfellegvár épült az elmúlt évtizedben, s a falak a továbbiakban még erősödnek. A MAC ellen 4-1-es összesítéssel megnyert Mol-liga-döntő után Egri Istvánnal, a DVTK Jegesmedvéket működtető kft. többségi tulajdonosával nemcsak a rájátszás, a finálé fontos mozzanatairól, hanem a továbblépés lehetséges irányáról is beszélgettünk.
– Hálával tartozunk a Ferencvárosnak, hogy felpörgetett bennünket a szükséges fordulatszámra – kezdte meglepő válaszát Egri István azon kérdésünkre, mire gondolt, milyen intézkedést hozott, amikor az FTC 3-2-re vezetett ellenük, s csupán egy győzelemre állt a bravúrtól, hogy kiverje a címvédőt a negyeddöntőben. – Természetesen akkor sem szóltam bele a szakmai munkába, az a klub halálát jelentené. Végig biztos voltam a továbbjutásunkban, mert szerénytelenség nélkül kijelenthetem, erősebbek vagyunk a Fradinál. Tényleg az volt a kulcskérdés, hogy vegyük fel ismét a megfelelő tempót, mert az alapszakasz végén meglehetősen langyos meccseket játszottunk.
A klub elnöke állítja, a mostani volt a Mol-liga legszínvonalasabb idénye, s telitalálatnak bizonyult a lebonyolítás:
– Viszonylag rövid volt az alapszakasz, ezért nem lehetett lazsálni, s a döntő alakulása is azt mutatja, az első helynek igenis volt jelentősége. A rájátszásban viszont, idén először, már a negyeddöntők is az egyik fél negyedik győzelméig tartottak. Ez egyrészt azért jó, mert már nincsenek jelentős különbségek a csapatok között, tehát egy meccsen bármi megtörténhet, de egy hosszabb párharcban azért kijön a tudáskülönbség. Másfelől a szurkolók is sokkal jobban kedvelik az éles mérkőzéseket, még sohasem volt ilyen magas a nézőszám – nem csak nálunk, mindenhol –, mint ebben a bajnokságban.
Egri Istvánnak arról is karakteres véleménye van, mivel kerekedett a DVTK a MAC fölé:
– Egyszerűen jobb csapat vagyunk, s itt nem elsősorban a játékerőre, hanem a jó szellemiségre gondolok. A csapatépítésnél ez az elsődleges szempont. A játékosok többsége ezt értékeli, ezért is szeretne hozzánk igazolni, s ha valakit elküldünk, annak jellemzően az az oka, hogy nem tud beilleszkedni a közösségbe, nem rendeli a sajátját annak érdeke mögé.
A DVTK az elmúlt években a Fehérvárt követve az osztrák ligába (EBEL) igyekezett bejutni, sikertelenül, ez is ráébresztette, hogy a saját útját kell járnia.
– Nemcsak a miénk, az egész magyar hoki érdeke, hogy nyugat helyett észak felé terjeszkedjen – vázolta fel az elképzelését az elnök. – Szlovákiával és Lengyelországgal a földrajzi és a kulturális távolság is rövidebb, s a lengyelekkel közösen szakmailag is egyre jobban megközelítjük a szlovák nívót. A Mol-liga megtartása mellett egy magyar–szlovák–lengyel szuperbajnokság megszervezésén dolgozunk, mert megtanultuk, ahogy az üzleti életben, a sportban sem lehet stagnálni. S mi nem visszaesni, hanem fejlődni akarunk.