Mol Pick–Veszprém. Ez a két csapatnév szerepelt a szegedi eredményjelzőn jó háromnegyed órával a meccs előtt – és ez a meccs végéig nem is változott. Xavi Sabatét faggatta az M4 riportere, bő öt percre rá kivonultak a főszereplők, a veszprémieket fütty köszöntötte a csarnokban, a hazaiakat lelkesítő taps, de a visszafogott fajtából. Nem lehettek ekkor sokan, jó, ha negyedház volt a 3200 nézőt befogadni képes csarnokban, amikor kijöttek melegíteni a csapatok. Ekkor derült ki az első meglepetés, a szombati „odavágón” ujjtörést szenvedett José Manuel Sierrát nem nevezte a Szeged a bajnoki döntő második mérkőzésére, pedig nagyon fogadkoztak a hazaiak, óvatos nyilatkozatok szerint is vállalta volna a játékot a világhírű spanyol. Végül döntött a józan ész, és Marin Sego, valamint Urh Kastelic neve szerepelt a hivatalos nevezésen.
Xavi Sabaté utolsó magyar bajnoki mérkőzésén nem változtatott a Veszprémben győztes kereten, azaz Ancsin Gábor, Marko Kopljar és Chema Rodríguez maradt ki a második meccsen, ugyanúgy, mint szombaton. Még mielőtt elkezdődött az érdemi átmozgatás, ráhangolódás, a félpályánál – akár egy osztálytalálkozón – régi ismerősök ölelgették egymást. Lékai Máté Balogh Zsoltot a válogatottból, talán Szegedről is ismeri, Mikler Roland is bekapcsolódott a csevejbe, aztán odasétált a többiekhez Bodó Richárd, aki persze szintén válogatott; Zubai Szabolcs és Iváncsik Gergő már nem, nemrég, a dánok elleni hazai Eb-selejtezőn egyszerre léptek vissza a válogatottól.
A hazai csapat lehetetlennek tetsző küldetésének megkezdése, a hatgólos hátrány ledolgozása előtt pályára szólították a 2007-es szegedi bajnokcsapat tagjait. Bájos mozzanat volt, amikor Ilyés Ferenc épp a veszprémi tábor előtt haladt el, és kiintett a vendégdrukkereknek. Ő itt is, ott is nyert bajnokságot, nagy becsben tartják Szegeden és Veszprémben egyaránt.
Nagy Lászlót, noha a pályafutása a Tisza partján kezdődött, ma már sokkal inkább Veszprémben tisztelik. Ő lőtte a bajnoki döntő második felvonásának első gólját. A hatodik perc végén vezetett először a hazai csapat, és négy perccel az első félidő vége előtt kapust cserélt a Veszprém, mert Alilovic ritkán találkozott a labdával. És hogy mi történt a kettő között? Thiagus Petrus parádézott, a szegediek brazilja nagyon megszórta magát, négy gólt is szerzett. Szinte végig a Szeged vezetett, legfeljebb döntetlen volt az állás.
A Szeged hiába tett meg mindent, nem tudta két gól fölé tornázni a különbséget, mert amikor megléphetett volna több góllal, pontatlan lett a játéka, a hosszabb kerettel rendelkező Veszprémben pedig mindig akadt valaki, aki fontos helyzetekben megrázta magát, Lékai Máté, Aron Pálmarsson, Cristian Ugalde vagy Nagy László. Az első félidőben kialakult 15-14-es állásból (és a szombati 23-17-es odavágóból) következett, hogy nem lesz elég hattal legyőzni a Veszprémet, de a győzelemért is meg kell izzadnia a Szegednek.
Minimális hátránya tudatában a folytatásban sem kockáztatott a címvédő: okos, hosszú lefolyású támadásokkal taktikusan játszott az idővel és az egyre inkább tanácstalan Szegeddel, amelynek csak feltámadásra futotta (Sostaric kínai figurája elkápráztatta a közönséget). Ahogy telt az idő, nem az volt a kérdés, hogy mennyivel nyer a Szeged, hanem az, hogy egyáltalán tud-e revansot venni a szombati vereségért. A győzelem (30-27) összejött, de 50-47-es összesítéssel a Veszprém lett a bajnok. Sorozatban tizedszer.
Mesteri szavak Juan Carlos Pastor (Szeged): Évről évre közelebb kerülünk a Veszprémhez, idén is volt esélyünk, de az első meccsen a 45. perc után kiengedett a koncentrációnk, s az akkor összeszedett hátrányt nem tudtuk ledolgozni. Xavi Sabaté (Veszprém): Nagyon büszke vagyok a csapatomra. Amit a szezon előtt kértek tőlem a vezetők, azt teljesítettem: megnyertük a bajnokságot és a kupát is, s bejutottunk a Final Fourba. Frissnek érzem a csapatot, ezért bizakodó vagyok a kölni BL négyes döntő előtt.