Hajdan egy világversenyen arról faggatták Kemény Dénes vízipóló-kapitányt, kivel szeretne találkozni a fináléban, mire ő kibökte: Kenyával, de sajnos nagyon úgy néz ki, hogy nem fog bejutni. Hasonló gondolatok járhattak a fejünkben a mieinkre váró majdani nyolcaddöntő előtt, hiszen csütörtök éjszakára nyilvánvalóvá vált, hogy együttesünk negyedikként az A csoportban megingathatatlan első románokkal csapna össze – különösen Ambros Martin kétlaki, győri és bukaresti munkája miatt roppant pikáns párosítás –, harmadikként pedig jöhetne az ottani második, azaz a franciák, a spanyolok vagy a szlovének. Szóval egyik sem a „lakatlan szigetek” bajnoka, és ki mondaná meg biztosan, melyikük ellen mennyi esélyünk lenne?
Kim Rasmussen szövetségi kapitány érdeklődésünkre nem is ment bele a tippelősdibe, hanem leszögezte: „Még csak egy mérkőzésig látok előre. Le akarjuk győzni a cseheket, de nem lesz könnyű, mert nagyon szilárd, megbízható csapat, napról napra lenyűgöz engem is. Ha kiderül, ki lesz a következő ellenfelünk, csak akkor kezdünk el foglalkozni vele, készülni belőle, előtte ennek semmi értelme. Előbb játszunk egyet, aztán iszunk egy sört, és utána folytatjuk a munkát.”
Azaz először következett a játék. Nem állíthatjuk, hogy öldöklő kézitusa folyt, együttesünk 7-11-nél váltott ritmust és hagyta állva egy 6-0-s rohammal a cseheket. Görbicz Anita a lengyelek ellen összeszedett kisebb térdsérülése miatt pihent, nem úgy, mint Zácsik Szandra, aki szünetig négy gólt is bevágott, és ezeket harsányan ünnepelte. Bódi Bernadett visszafogottabban nyugtázta a maga négyesét, de a 17-14-es félidei előnyhöz ez is ugyanolyan jól jött.
A tavalyi svédországi Eb-n, amikor a csehek először múlták felül válogatottunkat, féltávnál ők álltak jobban 13-11-re, de azt tekintsük egyszeri alkalomnak. A vetélytárs Luzumova révén kapaszkodott – a Thüringer klasszisa a semmiből is képes gólt lőni –, vele viszont a hibázni képtelen, hét góllal záró és a mérkőzés legjobbjának választott Bódi állta a versenyt. Kissé zilált, labdaeladásokkal terhelt végjátékban – a régi, de ezúttal érvényes klisével élve – az egységesebb csapat nyert, azaz a magyar, ha nem is brillírozva, de biztosabban, mint a 30-29-es végkifejlet mutatja. Nem volt sima, de legalább nem is lett fordított.
A csoport harmadik helye ezzel ténnyé vált, úgyhogy fél szemünket ekkor már Trierre vetettük. Nem azért, mert majd’ két évszázada ott született Karl Marx, hanem mert az A csoportban a románok „elengedték” a franciák elleni partit, és lazán kikaptak 26-17-re. Ez azt jelentette, hogy a nyolcaddöntős ellenfélre este hatra három opció maradt: Franciaország, Spanyolország, Szlovénia. A házigazda németeket pedig a hollandok roppantották össze (31-23), de ez számunkra csupán a negyeddöntőre bírt jelentőséggel. Addig viszont még sok víz lefolyik mindenféle német folyókon, csapatunk pedig az egykori NDK, Lipcse felé veszi ma az irányt. Végül Spanyolország 33-26-ra nyert Szlovénia ellen, ezzel Franciaország lett a második az A csoportban, és a magyar válogatott ellene játszik. Az, hogy vasárnap vagy hétfőn, csak később derül ki.
B csoport, az utolsó forduló eredményei: Lengyelország–Argentína 38-20, Magyarország–Csehország 30-29, Svédország–Norvégia 31-28.
A csoport végeredménye: 1. Svédország 8, 2. Norvégia 8, 3. Magyarország 6 pont, 4. Csehország 4, 5. Lengyelország 4, 6. Argentína 0.