Vojvoda Dávid magabiztosan lett a mezőny legponterősebb játékosa a szombati Montenegro elleni meccsen. Kereken húszig jutott úgy, hogy a negyedik játékrészben pályára sem lépett – sajnos már nem volt szükség rá, célszerűbb volt pihentetni. Az eredményjelzőn a harmadik negyed végén 60-40 állt az ellenfél javára (a vége 72-48 lett), ezt a hátrányt lehetetlen volt behozni. Belegondolni is rossz, mi lett volna, ha a Szolnok csapatkapitánya nem kapja el a fonalat…
Amennyire mindenkit meglepett a magyar csapat pénteken a horvátok megszorításával – a találkozót 9 ponttal veszítettük el úgy, hogy a harmadik negyed végén még mi vezettünk –, annyira meghökkentő volt a szombati teljesítmény is, csak épp ellenkező előjellel. Úgy is fogalmazhatunk, hogy két katasztrofális negyed közé bepréseltünk két nagyon rosszat. A játékosok – Vojvodát leszámítva – képtelenek voltak a gyűrűbe találni, és az ellenfél a lepattanók megszerzésében is a csapatunk fölé nőtt. Az 52-34-es lepattanóarányra nehéz kielégítő magyarázatot találni, a mindössze 25 százalékos dobóteljesítmény pedig egyenesen gyalázatos ezen a szinten, a 27 hárompontos kísérletből mindössze három talált célba.
A horvátok elleni vereség után mindenki, még az ellenfél is dicsérte a magyar válogatottat, amely ezúttal erre nem szolgált rá. Okkal mondhatjuk, hogy a tiszta dobóhelyzetekig a rendkívül szigorú védekezés ellenére is eljutottunk, ám ebben a sportágban ez mit sem ér, ha átlagban csak minden negyedik próbálkozás ér pontokat. A két meccs között pedig annyi az összefüggés, hogy az elsővel felhívtuk magunkra a figyelmet. Ezt bizonyítják a lapunknak nyilatkozó Nikola Vucevic szavai is, aki amúgy az Orlando Magic NBA-klub sztárja: „Láttuk a magyarok első meccsét, és sokat tanultunk belőle. Tudtuk, hogy az erősebb fizikumunkra kell építenünk, és oda kell figyelnünk a lepattanókra, mert abban nagyon jók voltak. A győzelmet megérdemeltük, de a különbség túlzott, ha újrajátszanánk a meccset, a magyarok jóval több pontot dobnának.”
A játékosokkal beszélgetve kiderült: természetesen rendkívül csalódottak, a sérülésével még mindig bajlódó Hanga Ádám is elismerte, hogy roppant gyengén ment neki, és becsületükre szól, hogy egyikük sem keresett kifogásokat külső körülményekben. Sztojan Ivkovics megjegyezte ugyan, miután egy öleléssel elköszönt Vucevictől, hogy a montenegrói center ára a háromszorosa annak, amennyit a magyar keret összességében ér a piacon, ám ezzel nem mondott újat. A magyar bajnokságban olyan amerikaiak ellen kell felvenni a versenyt, akik otthon nem találnak csapatot, itt pedig szinte minden ellenfelünknél találunk az NBA-ben szereplő kosarast. Így van ezzel a mai ellenfél, Csehország is, amely a Washington Wizards játékosát, Tomas Satoranskyt tudja ellenünk bevetni.
A realitásokat figyelembe véve a házigazda románok ellen számítunk esélyesnek, ám a továbbjutás bravúrjához muszáj nyernünk a csehek ellen is, hiszen a negyedik helyhez két győzelem kell, és a hátralévő három ellenfélből a spanyolok ellen erről még csak álmodozni sem érdemes. A Zaragoza cseh játékosa, Simon Pursl a kezét törte a pénteki edzésen, az egyik centernek, Patrik Audának a bokája sérült meg, ám így is nehéznek ígérkezik ez az összecsapás, és ha nyerni akarunk, akkor sokkal pontosabban kell kosárlabdáznunk.
Vojvoda azt mondta: nekünk igazából most kezdődik az Eb, ami persze nem igaz, abból a szempontból viszont helytálló, hogy most jön az a két meccs – holnap játszunk a románokkal –, amelyeken papíron is van esélyünk. A másik jól teljesítő magyar, Perl Zoltán ehhez annyit tett hozzá, hogy a vereség ellenére a csodálatos szurkolók a csapat mögött maradtak, és ezt a csapat a csehek elleni győzelemmel fizeti vissza.
Meglátjuk. Úgy legyen!