Nem valószínű, hogy akad még egy sportágunk, amely 260 nap alatt négyszer tartana közgyűlést – és ez a jelenkor egyik legsikeresebb magyar sportága!
Paradoxon, hiszen az ember azt gondolná, hogy a sikertelen sportágakat szabdalják szét a botrányok, de mégsem: a futballon kívül talán egyetlen szövetségre sem zúdult akkora pénzeső, mint az úszókéra, és ahol sok a pénz, ott sok az éhes száj is.
Ne legyen kétségünk, ezúttal is a húsosfazékhoz való hozzáférés szándéka motiválja azokat, akik hónapok, sőt idestova évek óta fáradhatatlanul bombázzák a legsötétebb Rákosi-korszakot idéző, feljelentéssel felérő elektronikus leveleikkel az újságírókat, az éppen aktuális közgyűlésen obstrukcióval egyenértékű negyedórás litániákkal szórakoztatják a tagságot, és akik – ez bennük a közös – a klubjukból mind ez idáig egyetlen számottevő úszót sem adtak a hazának. Sőt kevésbé számottevőt sem.
Van köztük a taopénzekkel vízilabda-fantomszakosztályán keresztül zsonglőrködő nyugalmazott katonatiszt, hiperaktív, a magyart törve beszélő klubelnök és olyasvalaki is, akiről még a jelentkezéseket összesítő Magyar Úszószövetség (MÚSZ) gazdasági igazgatója sem tudta két héttel ezelőtt, hogy kicsoda is valójában.
Az alapfokú magyartudás birtokában lévő klubelnök az utóbbi héten beköltözött a MÚSZ margitszigeti irodájába, és közérdekű adatigénylés jelszavával naphosszat bújja az archívumot, egyik számlát és szerződést a másik után kéri ki, majd továbbítja a szorgos feljelentésíró nyugalmazott katonatisztnek. A célkeresztben Sós Csaba szakmai alelnök, egyszersmind szövetségi kapitány áll, akivel az a bajuk, hogy egy adminisztratív bökkenő miatt nem azon a címen vette fel a járandóságát, amin kellett volna. (Ha esetleg túlságosan talányosan fogalmaztunk volna: az alapszabály értelmében elnökségi tag nem lehet fizetett alkalmazott, ezért jogi kiskaput kellett találni Sós javadalmazásához.)
A szakadatlan sárdobálástól sokan megcsömörlöttek, Cseh László például bejelentette: ilyen körülmények között elment a kedve az elnökségi tagságtól, ugyanakkor egy másik legendánknak, Gyurta Dánielnek éppen most jött meg. Nem vagyunk egyformák…
Bár elnök(ön)jelölt bőséggel akad, borítékolható, hogy a számos oldalról támogatott Wladár Sándor, a moszkvai olimpia hátúszóbajnoka lesz a befutó. A Jövő SC-t ügyvezetői minőségben irányító állatorvos szándékai szerint húzna egy vonalat, a múlt mocskos ügyeit ha nem is elfelejtené, de egyfajta tabula rasával zárójelbe tenné.
„Ha folyton csak kiborogatjuk a szekrényből a csontvázakat, nem marad időnk a konstruktív munkára. Azt viszont megígérem, nem kegyelmezek azoknak, akik a megválasztásom pillanatától bármiféle szabálytalanságot követnek el” – mondta.
Ami biztos: Sós a közgyűlés után már nem lesz szakmai alelnök, feloldódik az összeférhetetlenség, és talán most már forma szerint is legálisan veheti fel a fizetését. Amiért amúgy derekasan megdolgozott, elegendő a budapesti felnőtt- és az indianapolisi junior-vb eredménylistájára pillantani.
Elnökjelöltek: Czene Attila (valószínűleg visszalép Wladár javára), Hornyák Viktor, Horváth Gergely Domonkos, Tóth István, Wladár Sándor; főtitkárjelöltek: Batházi Tamás, Czene Attila, Tóth István; szakmai alelnökjelöltek: Darnyi Tamás, Turi György; általános alelnökjelöltek: Becsky András, Hornyák Viktor; elnökségitag-jelöltek: negyvenen, köztük négy olimpiai bajnok (Darnyi Tamás, Gyurta Dániel, Risztov Éva, Rózsa Norbert).