Nagyvárad – fájó ezt kimondani – ma már nem magyar város. A Sebes-Körös partján fekvő patinás település durván kétszázezer lakosának napjainkban csak egynegyede nemzettársunk, szemben az 1941-es 91 százalékkal. (Beszélni viszont jóval többen beszélik nyelvünket, többek között a roppant készséges Domnul Rosca, azaz Roska úr, az esti vízilabda mérkőzés sajtófőnöke is.) Szent László és Ady Endre városában az utcákat járva nem sűrűn hallani magyar szót – már úgy általában, mert tegnap megannyi fanatikus Fradi-szurkolóba botlottunk a Bratianu-parkban, ahol a Digi Oradea–Ferencváros férfivízilabda Európa-kupa döntőjének első meccsét vívták, a folyóparton épült Ioan Alexandrescu Uszodában.
Amúgy ezt a parkot 1920 előtt, valamint 1940 és 1944, a második bécsi döntés és a Vörös Hadsereg bevonulása közötti időben Bunyitay-ligetnek hívták, éppen átellenben van a Sebes-Körös túlpartján épült várral. Szent László lovasszobrát természetesen már nem csodálhatjuk meg, a Kolozsvári-testvérek alkotását a török 1660-ban, amikor bevette Váradot, szétdarabolta, és dereglyéken a Körösökön és a Tiszán leszállította Belgrádig, ahol ágyúkat öntöttek az értékes bronzból. Bizony, az egykori Pece-parti Párizs, esetleg a Körös-parti Athén ormótlan blokkházaival, lakótelepeivel ma már nem szolgál rá száz, százötven évvel ezelőtti elnevezésére.
Varga Dánielék a Bunyitay-liget – maradjunk ennél az elnevezésnél – folyóparti oldalán, a hajdani Tisza Kálmán tér sarkán (ma persze nem így hívják), a Hotel Continentalban szálltak meg, és tegnap délután a drinkbárban tartotta Varga Zsolt vezetőedző és Gerendás György szakmai igazgató, két olimpiai bajnok, a taktikai eligazítást. Természetesen nem sörök és röviditalok, hanem üdítők és kávé kíséretében. Odakint tombolt a márciusi kánikula, szálláshelyünkön be kellett kapcsolni a klímaberendezést, mert a hőség kibírhatatlan volt. (Nem vicc.)
A Digi-Oradea keretében két magyar fiú játszik, Kováts Viktor és Szabó István, közülük csak Szabó került be a tegnap esti csapatba. A nézőtéren találkoztunk Mérész Andrással, a női válogatott korábbi szövetségi kapitányával – most a DigiSport szakkommentátora –, szóval, nem hiányzott a magyar szó a zsúfolásig megtelt lelátóról, már csak azért sem, mert a Fradi-drukkerek (75 jegyet kapott a klub) igencsak hallatták a hangjukat.
Főleg, amikor Avramovics már az első perc végén megszerezte a vezetést a vendégeknek, majd kisvártatva a fájós kezű Sztefan Mitrovics megduplázta az előnyt. (A szerb nyelv állítólag nem ismeri a fájdalom szót…) Pohl Zoltán előnyből 3-0-ra alakított, ezzel zárult az első negyed. Diaconu szépítésére Tóth Márton szemkápráztató centergóllal felelt, egyelőre bevált Kádár edző pesszimizmusa, mármint, hogy a Fradi sokkal erősebb csapat. Jansik Szilárd előbb vizicsárdást járt, úgy lőtt a hálóba (2-5), Vogel Soma pedig (szinte) mindent védett.
Madaras növelte az előnyt, majd Marko Csuk (2-7), ekkor már csak a Fradi-tábor hangját lehetett hallani. De azt nagyon. A vége 12-6 lett ide, a mintegy száz Fradi-szurkoló önfeledten énekelte a magyar és a székely himnuszt, a veterán Nyéki Balázs szemeiben pedig könnyeket véltem felfedezni. „A meccs előtt másfél felhívott a Fradi-sas a buszból, és azt mondta, nem baj, ha nem is győzünk, csak tegyük ki a lelkünket a vízben. Hát kitettük, és még ráadásul győztünk is. Tizenkilenc év után átélni ismét a kupagyőzelmet, mert ez már megvan, leírhatatlan” – mondta az 1998-as KEK-győztelem veteránja. „Húsz év alatt tucatnyi infarktusos döntő után végre egy izgalommentes” – ez Gerendás György véleménye volt, Varga Zsolté pedig ez: „Hihetetlen összpontosítással küzdöttünk, ennek eredménye ez a fölényes siker. Nem rossz csapat a Nagyvárad, csak most elbizonytalanítottuk őket.”
Kádár Kálmán, a Nagyvárad edzője, aki valaha egy idényt a Fradiban is pólózott: „A magyar vízilabdázók olyanok, hogyha kétr-három gólos előnyt szereznek, azt nem engedik ki a kezükből. Ma is ez volt. Szinte minden gólt olyan helyzetből kaptuk, amit előre megbeszéltünk, mégsem tartottuk be az utasítást… A visszavágón megpróbáljuk megmutatni, hogy mi is tudunk pólózni…”
Férfivízilabda Európa-kupa döntő, első mérkőzés: Digi-Oradea–Ferencváros 6-12 (0–3, 2–2, 2–3, 2–4)
Az FTC gólszerzői: Mitrovics 3, Marko Csuk 2, Avramovics, Jansik, Madaras, Pohl, Szirányi, Tóth M., Varga Dániel 1-1
Fotók: Mirkó István