Rögzítsük gyorsan: az úszás ugyan profi sportág, pénztermelő képességét tekintve mégis fényévekkel lemarad a labdarúgás, sőt úgy általában a csapatsportágak, sőt még a tenisz vagy a golf mögött is. Amíg például az NBA felosztja a játékosok között a kosárlabdával összefüggő bevételek 53 százalékát, a FINA mindössze jövedelmei 5 százalékáról hajlandó lemondani azok javára, akik magát a piacképes terméket, azaz az úszást „állítják elő”, s ameddig ez így van, nem beszélhetünk fenntartható fejlődésről. Erre tapintott rá fantasztikus témaérzékenységgel a Hosszú Katinka, Shane Tusup házaspár, midőn július 4-én kiáltványban hozta a világ tudomására a Professional Swimmers’ Association (PSA), a Hivatásos Úszók Szövetsége létrehozását.
Azóta eltelt három hónap, s csak látszólag szunnyad az ügy, a hamu alatt nagyon is izzik a parázs. Addig nem lehet nyugalom a két alapsportág – az úszás mellett az atlétika – egyikében sem, amíg egy világbajnoki címért annyi pénz sem jár (20 000 dollár), amennyit egy első körös wimbledoni kieső kap az All England Club tenisztornáján…
Ezért próbálta a FINA azzal kifogni a szelet Hosszúék vitorlájából, hogy augusztusban 100 000 dollárról 150 000-re emelte a nyolc versenyből (Moszkva, Berlin, Eindhoven, Hongkong, Doha, Peking, Tokió, Szingapúr) álló világkupa-sorozat összetett győztesének prémiumát, a három állomás bónuszát pedig egyenesen menet közben tornázták feljebb. Mindez azonban csak alamizsna, a világ legjobbjai közül rengetegen távol maradnak, legelsősorban azért, mert az idény augusztusi fő versenye, a világbajnokság után a szeptember és az október a pihenés, az erőgyűjtés időszaka, nem pedig a versenyzésé. Az amerikaiak például az egy Tom Shields, a pillangózóspecialista kivételével hanyagolják a vk-t, s úgy általában roppant szegényes a férfimezőny. A nők még úgy, ahogy rajthoz állnak, Hosszú Katinka és Sarah Sjöström valóban húzónév, de Moszkvához, Eindhovenhez és Berlinhez képest Hongkongban már igencsak foghíjas volt a mezőny.
Eközben a világ arra készül, hogy a PSA jövőre beindítja a maga világkupáját, s ebben váratlanul támogatásra talált az edzőktől. John Leonard, az Úszóedzők Világszövetsége (World Swimming Coaches Association, WSCA) elnöke teljes mellszélességgel odaállt a PSA mellé, és azt követeli, hogy a tervezett új világkupa bevételeinek 49 százalékát a versenyzők kapják. A gondolat – bár forradalmi, de – logikus. És csak idő kérdése, hogy meg is valósuljon.
Addig is a jelenlegi szabályok szerint megy a harc a győzelemért. A 2012 óta mind az ötször győztes Hosszú Katinkát az új szabályok korlátozzák a nyakló nélküli versenyzésben, s mivel az első három helyszínen (Moszkva, Berlin, Eindhoven) még a legtöbb nagyágyú rajtkőre állt – hiszen alig fejeződött be a budapesti vb –, háromszoros olimpiai bajnokunknak becsúsztak gyengébb helyezések. Plusz a svéd Sarah Sjöström úszott négy világcsúcsot, míg Katinka csak egyet, s a rekordokért bizony bónusz jár. Így Eindhoven után 266-176-os vezetést szerzett a svéd fenomén a pontverseny élén, amit Katinka Hongkongban az immár felhígult mezőnyben elért maximális sikerrel (hatból hat győzelem) is csak mérsékelni tudott (353-272).
Hátravan még ma Doha, majd november elején a távol-keleti triplázás, de nagyon valószínű, hogy Sjöströmé lesz a 150 000 dolláros fődíj.
S hogy mi lesz jövőre? Ki tudja? Amennyiben megvalósul a PSA–WSCA közös világkupája, akkor felborul a jelenlegi rendszer. Minderről – úgy tűnik – nem vesz tudomást a magyar szövetség, ugyanis egy tegnapi hír szerint bejelentkezett a vk egyik jövő évi versenyének megrendezésére. Nyilván megkapjuk, hiszen a budapesti vb hibátlan megrendezésével hatalmas tekintélyt szereztünk, no de mi lesz, ha a topversenyzők és a szponzorok is a saját, külön bejáratú világkupájukat választják?