Sopron–Pécs 89-37.
A női kosárlabda-bajnokság 6. fordulójában született az eredmény. Az aktuális magyar bajnok Sopron egy korábbi tizenegyszeres bajnokot és ugyancsak tizenegyszeres kupagyőztest gázolt le 52 pont különbséggel. Jó, jó, most mondhatják a pécsiek, hogy hivatalosan nem jogutódjai az Euroliga négyes döntőjében háromszor is megfordult, valaha Rátgéber László, majd néhai Fűzy Ákos által dirigált baranyai csodacsapatnak, de érdemben a PEAC viszi tovább Horváth Juditék, Jolanta Vilutytéék, Sztojkovics Éváék, Károlyi Andreáék, Iványi Dalmáék, Csák Magdiék örökségét.
És ez az a pont, ahol elnézést kell kérnem a felsorolt legendáktól. Az ő nevüket még véletlenül sem lenne szabad egy cikkben leírnom a késői utódokéval. Akik hat forduló után egy győzelemmel és öt vereséggel hajszál híján kieső helyen állnak az NB I-ben, és akik talán nem is igazán tudják, mit jelentett valamikor – nem is olyan régen – egy Sopron–Pécs rangadó. Amire nemcsak a játékosok, a szurkolók készültek hetekkel előre, de az újságírók is bekarikázták a naptárban a dátumot már a szezon elején.
S most? Mínusz ötvenkettő… Persze tudjuk, hogy elapadt a pénzforrás, a szomszéd vár Szekszárd – amely veretlenül vezeti a tabellát – két és félszer annyi támogatást kap a várostól, mint a déli vetélytárs, és a hatalmas tehetségként számon tartott Juhász Dorka térdszalagszakadása is agyonvágta a PEAC-ot.
De akkor is, ceterum censeo: mínusz ötvenkettő…