Sopron ünnepelni készült, és okkal tette. Bár hétfőn kikapott Szekszárdon, 2-1-gyel így is nála maradt az előny, és az ellenfélen, illetve annak a hívein kívül aligha hitte bárki is, hogy hazai pályán ne tudná lezárni a három győzelemig tartó párharcot. Le is zárta, Sopron tehát ünnepelhetett, ugyanakkor tegyük hozzá: nem kapta könnyen a sikert, és a Szekszárdnak szemernyi oka sincs a szégyenkezésre, sőt.
Nincs, mert fennállása során először nagy meglepetést keltve és az alapszakaszt megnyerve eljutott a döntőig. Nem véletlen, hogy Zseljko Djokics vezetőedzővel az élen a klubból mindenki már az első meccs előtt győztesnek nevezte a csapatot, nekik ugyanis nem volt igazán veszítenivalójuk, ellentétben a Sopronnal, amelynek a játékosállományát és a költségvetését tekintve – természetesen hazai mércével nézve – kínos lett volna a második hely.
Végül az döntött, hogy a címvédőnél több képzettebb, rutinosabb és kiélezett helyzetben sem megremegő játékos van. Egy-egy mérkőzésen bármi megtörténhet, de egy ilyen párharcban biztosan kijön a tudáskülönbség, és ez kétségkívül a Sopron mellett szólt.
Már az első negyedben is akadt olyan játékos a házigazdáknál – Aleksandra Crvendakic –, aki a hátán vitte a csapatot, de Yvonne Turner és Shenise Johnson is mindig akkor villant meg, amikor nagyon kellett, ugyanakkor a vendégek hadilábon álltak a távoli dobásokkal és sokkal jobban megizzadtak egy-egy kosárért, mint a hazai játékosok. De megizzadtak, és ezzel annyit elértek, hogy látótávolságban tartották a Sopront, a második negyedet követő nagyszünetben még tízen belül voltak, 40-31 volt az állás.
Később a különbség átmenetileg még csökkent is, köszönhetően elsősorban a magára találó Maja Erkicnek. A Szekszárd szemlátomást nem akarta olcsón odaadni a címvédést a Sopronnak, de csupán megnehezíteni tudta a vetélytársa dolgát. A soraiban nem akadt senki sem, aki a lélektani pontokon kirukkolt volna sorsdöntő teljesítménnyel, végül el is fáradtak a vendégek, ami nem csoda: az Euroligát is megjárt soproniak inkább hozzászoktak a feszített programhoz, és a negyedik negyedben ezt már nagyon fölényesen érvényesítve 82-56-ra megnyerték a döntő negyedik meccsét, ezzel begyűjtötték fennállásuk tizenegyedik bajnoki címét.
„Végtelenül boldog vagyok, hogy ismét magyar bajnok lehettem – mondta az érmek átvétele után Shenise Johnson. – Köszönet ezért minden társamnak, a klub vezetőinek, a menedzseremnek, mert idehozott. A Szekszárd csodálatos ellenfél volt, ami növeli az aranyérem értékét.”
Nem volt csalódott a második helyezett edzője, Zseljko Djokics sem:
„Sok volt az eladott labda, kevés a lepattanó, éreztem, hogy ma nincs bennünk elég energia a győzelemhez. Gratulálok a Sopronnak, megérdemelten nyert, de gratulálok a szövetségnek és a játékvezetői karnak is, mert sokat fejlődtek az utóbbi évben. Jó bajnokság volt, és boldogok vagyunk az ezüstéremmel.”
Sopronban csütörtök este tehát mindenki boldog volt. Ritkán ér így véget egy bajnoki sorozat.
Negyeddöntő előtt
A férfiaknál lezárult középszakasz, és kialakult a negyeddöntő párosítása: Alba Fehérvár (1. kiemelt)–Kecskemét (8.), Falco Szombathely (2.)– Kaposvár (7.), Körmend (3.)–PVSK (6.), ZTE (4.)–Szolnok (5.). A párharcok az egyik fél harmadik győzelméig tartanak.