„Megalakult a Hargita TE hands-ball csapata” – adta hírül öles betűkkel 1936. évi 31. számában a Székely Közélet: először a lányok kezdték dobálni a helyi kisiparosok által készített, fűzős bőrlabdákat, a férfikézilabda kezdetei a negyvenes évek elejére tehetők. A fiúk szintén a Hargita égisze alatt játszottak, s rögtön berobbantak az élvonalba: 1946-ban már az ország legjobbjai között szerepeltek.
Székelyudvarhely először 1957-ben avatott országos bajnokot – az ifjúsági korosztályban. A mostani Tamási Áron Gimnázium, az akkori Magyar Vegyes Középiskola csapata háromszáz indulót felvonultató mezőnyben lett a legjobb. A székelyudvarhelyi vonatállomáson fúvószenekar és több ezer szurkoló várta a csapatot, akik a játékosokat a vállukon vitték a bentlakásos gimnáziumhoz.
Másnap délelőtt ugyanis iskola, délután edzés várt a srácokra… Az akkori fiatalokból később többen is román válogatottak lettek. A csapat legjobbja, Barabás Árpád katonai szolgálatát a Bukaresti CCA-ban (a mai Steaua elődje) töltötte, így ő steauásként jutott ki a bécsi világbajnokságra, ahol ezüstérmes lett.
Károlyi Béla és felesége, a székelyudvarhelyi Károlyi Márta által irányított román női tornászválogatott bemutatójával nyílt meg 1980 szeptemberében a helyi sportcsarnok, ami új lendületet adott a helyi sportéletnek. A nyolcvanas évek derekán későbbi ifjúsági és felnőtt válogatott játékosok tűntek fel: közülük a 75-szörös magyar válogatott, kétszeres magyar, egyszeres spanyol bajnok Bartók Csaba a legismertebb.
Az akkor a másodosztályban vitézkedő udvarhelyi csapatot a gépgyártással és fémmegmunkálással foglalkozó Tehnoutilaj vállalat (egykor Gábor Áron szövetkezet…) támogatta, csakhogy az 1989-es politikai változás a sportban is éreztette hatását: éveken belül több, addig állami vállalatok, gyárak által támogatott csapat szűnt meg országos szinten, s a határok megnyílásával megkezdődött a sportolók kivándorlása: az udvarhelyi férfikézicsapat hat játékosa költözött ki egy év alatt Magyarországra…
A következő években az ifinevelés hiába haladt jó úton, sikeres felnőttcsapat hiányában a tehetségesebbek – köztük a jelenleg is Orosházán védő Szabó Levente vagy az Egyesült Államok U20-as válogatottjának edzője, Ágoston Attila is – külföldre szerződtek, akárcsak a sokszoros magyar válogatottságig jutott, a Szegedet és Veszprémet is megjárt, jelenleg Tatabányán szereplő Ilyés Ferenc. Azt viszont talán kevesebben tudják, hogy Ilyés nővére a Bundesligában játszott, édesanyja, Ilyésné Miklós Magda pedig ifjúsági világbajnok, 198-szoros román válogatott, világválogatott, aki négy felnőtt-vébén vett részt, egyszer ezüstérmet szerzett, volt vb-gólkirály, a ’76-os montreali olimpián pedig negyedik, akárcsak a szintén udvarhelyi Magyari Mária. Miklós Magda a román válogatott meghatározó tagjaként sosem volt hajlandó elhagyni a másodosztályos udvarhelyi együttest, az Akaratot…
2005-ben ifiszinten ismét országos bajnokságot nyertek a férfiak. A sikeren felbuzdulva Verestóy Attila szenátor profi klubot alapított, amely két év alatt jutott fel a másodosztályból az élvonalba. Nagy neveket is sikerült igazolni, 2008 nyarától például Orbán István a kapusedző – a székelyudvarhelyi kézilabdázó kétszer (1970, 1974) lett világbajnok a román válogatottal, melynek kapuját 134 mérkőzésen védte. A Székelyudvarhelyi Kézilabda Club (SZKC)nyert egy ezüstöt a román bajnokságban, kétszer bronzot, 2015-ben pedig a Challenge-kupát is elhódította.
Az utóbbi három évben azonban rendre elbukta a bajnoki negyeddöntőt – különösen fájó, hogy kétszer hétméteresekkel maradt alul. Nagypénteken az edző lemondott, néhány játékos a hírek szerint máris aláírt más klubokhoz, a csapatért, az udvarhelyi kézilabdáért azonban a jelek szerint nem kell aggódni. A klubelnök Verestóy Attila, aki a kezdetekkor az általa vállalt tízévnyi főtámogatást végül tizenkét éven keresztül biztosította szinte egymaga, bejelentette, elvi megállapodást kötött Magyarországon egy udvarhelyi központtal működő székelyföldi kézilabda-akadémia létesítésére.
„Nem szabad leállni, tovább kell építeni a jövőt. Jelenleg is rengeteg tehetséges udvarhelyi gyermek játszik eredményesen hétről hétre a különböző korosztályos bajnokságokban. Egy sikeres felnőttcsapattal példát kell mutatni nekik, hogy érdemes kőkeményen tanulni, dolgozni nap mint nap. Ugyanakkor az eddigieknél több játéklehetőségre van szükségük a felnőttek között, de biztos vagyok benne, a mi fiataljaink ott is megállják a helyüket” – mondta lapunknak Verestóy Attila.
A felnőttcsapatba az elmúlt években több helyi nevelésű játékos is felkerült, közülük Csog Vencel vagy Szász András rendre meghívót kap a román ifjúsági, illetve felnőttválogatottba. A székelyudvarhelyi kézilabda mindig is ontotta magából a tehetségeket, pedig sem a rendszerváltás előtt, sem azután nem volt könnyű magyarként, székelyként helytállni Romániában…
A közösség azonban a sport által is bebizonyította: a kicsi székely világ hatalmas dolgokra képes!