Ez is olyan „risztovos”… A londoni olimpia 10 km-es nyílt vízi úszóversenyének aranyérmese teátrális körülmények között, Hajdú Péter vasárnapi tévéshow-jában akarta bejelenteni visszavonulását. Pechjére a terv kiszivárgott, a Ripost megírta, így oda a meglepetés, de a tény attól még tény marad: ennyi volt, Risztov Éva befejezte.
Persze nem most, hanem a 2016-os olimpiával. A számára nem igazán sikeres – címvédőként 13. lett – riói „kaland” óta már nem nagyon ugrott vízbe. Nincs ezzel semmi baj, nem ő az első, aki addig vett ki pénzt a sportból, amíg lehet.
Ha valakinek, Évának járt az anyagi megbecsülés. Tizenkét éves lehetett, amikor meglátogattam Hódmezővásárhelyen. Békanyálas, zöld vizű medencében úszott, ilyen környezetből nem szoktak kinőni olimpiai bajnokok – Évának azonban sikerült. Két példaképe volt: Egerszegi Krisztina és Ronaldo, a brazil. Aztán felkerült a Kőbánya SC-be, és ömleni kezdtek az érmek, de ötvenméteres medencében csak ezüstök: három világ- és öt Európa-bajnoki második helyezés. A csúcsra azonban nem sikerült feljutnia, két olimpián is érem nélkül maradt, és a labilis idegrendszerű lány 20 évesen visszavonult.
Ami 2005 és 2009 között történt vele, azt ne feszegessük. Motorozott, a színházzal is megpróbálkozott, de leginkább kallódott. Nem tudni, mi lett volna vele, ha 2009 tavaszán Ruza József, az úszószövetség akkori főtitkára nem hívja fel Orendi Mihályt, a Debreceni Sportcentrum-Sportiskola ügyvezető igazgatóját, befogadná-e Évát. Orendi nem habozott, Risztov újrakezdte az edzéseket, és pár hónappal később már óriási fölénnyel megnyerte a Balaton-átúszást. Ettől kezdve Vajda Tamás irányításával készült Londonra, ám egy évvel az olimpia előtt összebalhézott az edzővel, ekkor lépett be a képbe Széles Sándor. Nem kizárólag az ő érdeme Risztov londoni diadala, de azért Orendi szerint is hozzátett 20 százalékot az aranyhoz.
Ami London után következett, az már csak levezetés volt. Risztov menedzsert fogadott maga mellé, már inkább volt celeb, mint sportoló. Egyszer könnyek között vallotta be Orendinek: „Misi bácsi, nem hittem volna, hogy ilyen nehéz feldolgozni egy olimpiai aranyérmet!” Nem is sikerült, a 2012-es olimpia legmeghatóbb magyar sikere mégis Éva győzelme volt. A hálás nemzet csak Londonra emlékezik.
Mi is így teszünk.