Schuch Timuzsint, Mikler Rolandot és Nagy Lászlót, az elmúlt év legjobb védőjét, kapusát és játékosát köszöntötték a Veszprém Arénában a csúcsrangadó előtt. A háromból ketten komoly szegedi kötődéssel rendelkeznek, évek óta Veszprémben kézilabdáznak, okkal gondolhattuk, hogy főszereplők lesznek a csúcstalálkozón. A harminchat éves átlövő nélkül elképzelhetetlen a jelenlegi Veszprém: Nagy László látványos gólt varázsolt kínai figura végén, hátul is kemény volt, mint a kő, szokás szerint jól olvasta a játékot. Mikler Roland a meccs elején, de főleg a hajrában halmozta a bravúrokat.
Schuch Timuzsinra mindenkori edzője hátul számít, az ő játéka nem a szépségről, a kreatív megoldásokról szól, ellenben elvégzi a piszkos munkát. Ezúttal is elvégezte, bár ahogy csapata, ő is elfáradt a védőfalban, amikor felzárkózott a vendégcsapat. A szegedi magyarokról is érdemes megemlékezni: a mezőny legeredményesebb játékosa, Balogh Zsolt hétméteresből és akcióból 3-3 gólt dobott, a hegyomlás méretű beálló, Bánhidi Bence a második félidőben fárasztotta ki a veszprémi védőket.
A rangadó nem csak a magyarokról szólt. Sokkal inkább a Szeged spanyol kapusáról, José Manuel Sierráról, aki hetek óta ihletett formában véd. Ha nem ilyen hatásfokkal teljesít, akkor az első félidőben lerendezte volna a meccset a Veszprém. A Szeged felzárkózásában kulcsszerepet játszott a horvát Sandro Obranovic is, aki magabiztosan lőtte át a szünet után az amúgy sem alacsony veszprémi védőfalat. Felvillant a mezőny legalacsonyabb játékosa: a 176 cm magas szlovén irányító, Stas Skube két gólt lőtt talpról kritikus helyzetben. Fontos gólokat dobott a hajrában a veszprémi Aron Pálmarsson, és ezúttal is levakarhatatlan harcosként küzdött a másik skandináv, Andreas Nilsson.
Utóbbi, a hosszú hajú, agyontetovált svéd felmondta a kötelezőt a mérkőzést követő sajtótájékoztatón. A teljesség igénye nélkül: boldog, mert jó csapatot sikerült legyőzni, és reméli, hogy a két csapat következő mérkőzése is veszprémi sikerrel végződik. Egy fokkal izgalmasabb volt Juan Carlos Pastor és Bánhidi Bence okfejtése. A szegedi edző nem tört össze különösebben a 24-22-es vereség miatt, gratulált csapata legyőzőjének, saját tanítványait pedig a második félidei játéka miatt dicsérte meg.
Okkal: a Szeged négygólos hátrányból kapaszkodott vissza a szünet után, két perccel a vége előtt még döntetlen volt az állás, de a hajrát a Veszprém bírta jobban. A szegedi beálló, Bánhidi Bence nem csinált titkot abból, hogy félig-meddig teljesítette a küldetést a csapata. „Bár az volt a célunk, hogy megtörjük a veszprémi nyeretlenségi sorozatunkat, de az igazat megvallva számunkra kedvező végeredmény született. Pályaelőnnyel kezdhetjük a bajnoki döntőt!”
A pályaelőny lényege, hogy a két nyert mérkőzésig tartó bajnoki döntő első felvonását az alapszakasz győztese idegenben kezdi, s a lélektanilag fontos második találkozót – amely akár a bajnoki címről is dönthet – hazai pályán játszhatja. Az ősszel a Szeged 26-23-ra győzött otthon a Veszprém ellen, így az idegenbeli 24-22-es vereséggel jobb gólkülönbségének köszönhetően az első helyen zárhatja az alapszakaszt, ha feltételezzük, hogy mindkét csapat megnyeri a hátralevő mérkőzéseit.
Erre minden esély megvan, 2000 óta kizárólag két csapat, a Veszprém vagy a Szeged nyert bajnokságot. A kézilabdaínyencek a bajnoki döntő előtt is láthatnak Veszprém–Szeged csúcsrangadót, nagypénteken és nagyszombaton a két csapat jó eséllyel találkozik a Magyar Kupa debreceni négyes döntőjében. Egyet biztosan mondhatunk: a Főnix csarnokban nem számít a pályaelőny.