Zsinórban harmadszor, csúcstartóként fennállása során tizennyolcadszor a Kaposvár nyerte meg a férfi röplabda-bajnokságot. Mégsem a somogyiakat méltatjuk, hiszen „csak” azt tették, teszik, amit tenniük kell. Sokat látott, elismert mesterük irányításával, két rutinos harcos vezérletével a megannyi saját nevelésű, tehetséges fiatal nap mint nap keményen dolgozik azért, hogy valóra váltsa az álmát, magyar bajnok legyen, s aki arra érdemes, idővel a befektetést megtérítő külföldi szerződéshez jusson. A magyar sport általános állapota alapján nem irigylésre méltó, de mégis professzionális körülmények közepette.
A Pénzügyőr játékosait teljesen más célok ösztönzik. Őket csakis a játék szeretete hozta össze. Nem kapnak fizetést, legfeljebb költségtérítést, hetente háromszor edzenek, akkor sem mindig hiánytalanul, aki tud rá időt szakítani, önállóan is készül, a hétközi mérkőzésekre szabadságuk terhére utaznak el, vagy úgy, mint a döntő ötödik meccsére: hajnalban kezdenek a munkahelyükön, hogy délig letudják a nyolc órát, aztán autóba ülnek.
Igazán dicséretes, mégis hálás ellenfél a csupa lelkes amatőrből álló gárda – csaphatnánk le a magas labdát. Ám a Pénzügyőr rácáfolt ezen okoskodásra. A Magyar Kupa után a bajnokságban is bejutott a döntőbe, s ott is utolsó leheletéig küzdött, a finálét csupán az ötödik mérkőzésen, azon belül is az ötödik játszmában bukta el.
Sportágtól függetlenül nincs még egy ilyen „amatőr” klub a magyar sportéletben. A Pénzügyőr teljesítménye előtt minden magyar sportember, sportrajongó megemelheti a kalapját. Kisvárdától Zalaegerszegig, a vízilabdától a labdarúgásig mindenkinek érdemes elgondolkozni azon: mit, miért és mennyiért. Ez is magas labda. A Pénzügyőr röplabdázóira gondolva ideje felcserélni a szórendet.
Labda a magasban.
Novák Miklós