Rögtön a második percben felszisszent a közönség, elég volt egy megelőző szerelés Vinícius részéről, majd pár virgonc csel Ugrai Rolandtól, és máris megélénkült a tábor. Nem, ők mégsem, a kapu mögötti szektorban helyet foglalók. S hogy ennek miért volt jelentősége? Ők voltak azok a harsányak, akik a himnuszok után – a Csányi-érában először – elkezdték szidni az MLSZ-t. De ki emlékezett már a luxemburgi lebőgésre, a közönség önnön szórakoztatásába kezdett a hidegben (több volt a sapkában virító drukker, mint aki fejfedő nélkül ült és didergett a Groupama Arénában).
Kilencezren lehettek a Fradi-pályán, az utóbbi idők tömött lelátóihoz képest ez bizony csalódás. Igaz, már az is csoda volt, hogy egyáltalán ennyien kijöttek a válogatott évbúcsúztatójára. A csapat harcolt, aztán ritka pillanatot láthattunk, a 10. perc környékén egyszerre dőlt ki két emberünk. Előbb Vinícius rogyott a földre, majd fehérvári klubtársa, Pátkai Máté húzta a lábát. Barátságos mérkőzés ide vagy oda, Szélesi Zoltán szövetségi kapitány nem így képzelte el az első két cseréjét.
A két meccsre mandátumot kapott szakember hét helyen változtatott a Luxemburg ellen leégett kezdőcsapathoz képest, természetesen nem tudjuk, az új emberek megkapták volna a lehetőséget Szélesitől, ha lemostuk volna Luxemburgot a múlt héten. Varga József legutóbb Dárdai Pál kapitánysága alatt, 2014 októberében a Feröer szigetek ellen volt kezdő.
A legaktívabb emberünk kétségkívül Ugari Roland volt, a diósgyőri csatár magabiztosan csillogtatta technikai tudását a közép-amerikai ország csapata ellen. Igaz, helyzetbe ő sem tudott kerülni. Huszonkét perc után kicsit leült a meccs, két közel azonos csapat mérkőzésén egyik sem tudott gólveszélyes lenni. A magyar válogatottnál volt többet a labda, de ez a fölény nem mutatkozott meg helyzetekben.
Békésen és a futballzsargonhoz illően barátságos mederben zajlott a találkozó. Egy-egy „vamos, vamos” felkiáltással próbálta nagyobb igyekezetre sarkallni az övéit egy Costa Rica-i zászlóba burkolózott férfibrigád. Mielőtt nagyon belemelegedtek volna a szurkolásba, érkezett Nikolics Nemanja és a magyar vezető gól. Ugrai szabadrúgásába tette bele a lábát rafinált módon a chicagói csatárunk, és máris elnémultak, sőt felpattantak a helyükről a vendégek. Nikolics gólja lezárta az első félidőt.
A másodikat rögtön újabb góllal tehette volna emlékezetessé Ugrai Roland, de ziccert rontott csatár. Nem sokat változott a játék képe: a magyar válogatott irányított, a legjobbjai nélkül erős közepes Costa Rica jobbára védekezett, néha előre ívelésekkel dolgoztatta Dibusz Dénest. Kicsit leült a meccs, a vendégek nem tudtak újítani, sokat elárul a meccsről, hogy a becserélésekor pályára lépett Böde Dánielt köszöntötte a legnagyobb taps. Dibusz a hajrához közeledve bizonyította, nincs rossz formában.
A magyar válogatott megnyerte az idei utolsó mérkőzését, valamelyest javított a renoméján a luxemburgi pofon után. Szélesi Zoltán győzelemmel zárta saját kapitányi korszakát. Az idei összkép így sem fest szépen: tizenegy idei mérkőzésből nyolc vereség. De legalább az évzáró szebbre sikeredett. Folytatás jövőre, immár a belga George Leekensszel.
Felkészülési mérkőzés: Magyarország-Costa Rica 1-0 (1-0)
Groupama Aréna, 9860 néző, v.: Alexander Harkam (osztrák)
gólszerző: Nikolics (36.)
sárga lap: Priskin (47.), illetve Borges (36.)
Magyarország: Dibusz Dénes – Bese Barnabás, Vinícius Paulo (Korcsmár Zsolt, 10.), Kádár Tamás, Szabó János – Varga József, Nagy Dániel (Németh Krisztián, 76.), Pátkai Máté (Nagy Ádám, 11.) – Priskin Tamás (Böde Dániel, 59.), Nikolics Nemanja (Márkvárt Dávid, 80.), Ugrai Roland (Stieber Zoltán, 90.)
Costa Rica: Leonel Moreira – Óscar Duarte (Francisco Calvo, 51.), Giancarlo González, Kenner Gutiérrez – Cristian Gamboa (Bryan Oviedo, 60.), Celso Borges, Osvaldo Rodríguez (Marco Urena, 87.), Rónald Matarrita – Daniel Colindres (Christian Bolanos, 76.), Johan Venegas (Ulises Segura, 67.), Rodney Wallace (José Ortiz, 61.)