Épphogy beestünk a himnuszokra, de ekkor jött a második gikszer: a rendezők a magyar helyett is az osztrák nemzeti dalba kezdtek bele, a biztonság kedvéért kétszer is…
Sztojan Ivkovics, a mieink szövetségi kapitánya vakargatta is a feje búbját, pedig még egyetlen kosár sem esett az első Eb-selejtezőnket, a Nagy-Britannia elleni, augusztus 31-én esedékes összecsapást megelőző utolsó felkészülési összecsapáson. Érdeklődve vártuk, mire lesz képes az először legjobb összeállításában, a sérüléséből felépült Hanga Ádámmal és a honosított Jarrod Jonesszal felálló magyar gárda.
Azt a bizonyos első kosarat egyébként Rasid Mahalbasic szerezte, majd Davor Lamesic is betalált – nem, nem valamelyik jugoszláv utódállam, hanem a „sógorok” voltak az ellenfeleink… Aztán tartós állóháború alakult ki, többnyire a vendégek vezettek két-három ponttal. Szemet szúrt, hogy Hanga, akit kis híján megszerzett
a Barcelona a Kutxa Laboraltól, mindössze egyetlen pontra volt képes az első félidőben, ő és Jones együttesen 0/12-es mezőnymutatót hozott össze húsz perc alatt. Ivkovics kilenc játékost forgatott, ez már határozottan a jövő szerdai, britek elleni „éles” rotáció volt.
Félidőben 26-24-re vezettek az osztrákok a sajnos igen alacsony színvonalú mérkőzésen, de Ferencz második jó triplájával a mieinket lendítette előre. Vojvoda is elkapta végre a fonalat, de Rados dupláival tartotta a lépést az ellenfél. Vojvoda jó hármasa után Keller és Trmal összeverekedett, Papp Péter vezetőbíró mindkettejüket kiállította. (Magyar játékvezetői hármas fütyült.) Ferencz – a mezőny legjobbja – triplái továbbra is „ültek”, mégsem tudtunk elhúzni, mert egy 12-0-s szériával fordítottak az osztrákok (51-57).
Ám 6,7 másodperccel a vége előtt Vojvoda bravúros hármassal egyenlített, de a kontrára is volt rekontra: Hofgartner a dudaszó pillanatában lehetetlen triplával megnyerte az osztrákoknak a meccset: 61-64.
Ha azt mondjuk, hogy jövő szerdán a britek ellen ennél jóval több kell, akkor még bizakodók és visszafogottak voltunk.