Olykor felvetődik, hogy a kézilabdát a nyáriról a téli olimpia műsorára kellene telepíteni. Ha nem is e gondolat jegyében, de együttesünk tegnap az 1992-es téli játékok helyszínén, Albertville-ben találkozott Dániával. A mieink az eredeti tervek szerint persze Lille-be és a svédek elleni derbire tartottak volna, de mivel utolsó csoportmeccsükön, múlt pénteken kikaptak a fehéroroszoktól, szombaton közel ezer kilométeres út, aztán vasárnap a riói győztes várt rájuk. No meg végre egy kedvező, bizsergető hír: a vb első mérkőzésének 17. percében bokasérülést szenvedett csapatkapitány, Nagy László visszatért a keretbe, Gulyás Pétert ismét a lelátóra kényszerítve.
A budapesti diákok tizenhat halálos áldozatot követelő olaszországi buszbalesete miatti nemzeti gyásznap hatása egészen Albertville-ig és játékosainkig elért; néma főhajtással, fekete karszalaggal tisztelegtek az elhunytak emléke előtt. Arra természetesen nem vállalkozhattak, hogy a hozzátartozóknak, sérülteknek vigaszt nyújtsanak, de arra igen, hogy a tragédiában közvetlenül nem érintettek vasárnap délutánját megszépítsék.
Az első félidő már ezt ígérte. A magyaroknak láthatóan nagyobb ingert jelentett a mérkőzés, mint a dánoknak, akik nem egészen fél évvel történetük legnagyobb sikere után sima lefolyásúnak remélt partiba kezdtek, kissé öregurasan. Lékaiék ellenben mindent egy lapra tettek fel, elöl vagány vállalkozásokkal, átlövésekkel végig vezettek a szünetig. A 4-1-es rajtot még 8-5-nél is három gól előny követte, 30 perc után azért kellett beérnünk 13-12-vel, mert a hétgólos Mikkel Hansen úgy kézilabdázott, ahogyan a világ egyik legjobbjától kiélezett helyzetben elvárható. E kiélezett helyzet persze a mieink dicsérete, pedig Nagy Laci „félkész” bokájával még csak védekezésben jeleskedett.
A tavalyi Eb-n kapott 30-22-es verést nyomaiban sem idézte a kép, a 2013-ban 28-26-ra elveszített vb-negyeddöntőt sokkal inkább. Illetve azt sem, mert együttesünk őrizte a fórt és a készülődő csodát, sőt a játékrész közepére négy góllal megugrott. Mikler messze felülmúlta, elhomályosította túloldali poszttársát, Landint, a dánok képtelenek voltak felpörögni csapatunk szintjére. Az 53. percre így is kiegyenlítettek, de a sport súlyos igazságtalansága lett volna, ha fordítanak is.
Ám győzött az igazság és Magyarország. A francia közönség egyre harsányabban biztatta az önkívület határán küzdő, mégis ésszel játszó válogatottunkat, miközben a dánok lassan éppenséggel eszüket veszítették. No meg maradék esélyüket: csapatunk 27-25-tel kiejtette az olimpiai aranyérmest!
Mikler Rolandot választották a mérkőzés legjobbjává, de Lékai Máté is rászolgált volna e címre, sőt Balogh, Juhász és Dzsamali góljai, érdemei is múlhatatlanok. Hosszú és kemény napok feszültsége szakadt fel örömtáncot lejtő játékosainkban és Xavi Sabate szövetségi kapitányban is, aki így lelkendezett: „Legyőztük az olimpiai bajnokot, s önbizalommal folytathatjuk a tornát. A vb-felkészülés alatt jó mérkőzést játszottunk Dánia ellen, ebből is tudtunk építkezni. Nagy László védekezésbe való visszatérése rengeteget segített, mindent megváltoztatott. Nagyon boldog vagyok, készülünk a norvégok elleni negyeddöntőre.”
Ami kedden fikarcnyival sem lesz könnyebb, de ennél nehezebb sem lehet.
Eredmények. Nyolcaddöntők: Magyarország–Dánia 27-25, Franciaország–Izland 31-25, Norvégia–Macedónia 34-24, Szlovénia–Oroszország 32-26, Spanyolország–Brazília 28-27, Katar–Németország 22-20, Svédország–Fehéroroszország 41-22, Horvátország–Egyiptom lapzárta után. A keddi negyeddöntők párosítása: Magyarország–Norvégia, Franciaország–Svédország, Szlovénia–Katar, Spanyolország–Horvátország/Egyiptom.