A sportág otthonának számító aréna a forróság mellett igazi ünnepi hangulatot is árasztott, képviseltette magát a MOB Fábián László sportigazgató és Tóth József, az utánpótlásosztály vezetője révén, ott voltak a Magyar Birkózószövetség alelnökei, Bacsa Péter, Komáromi Tibor, Kovács István, no meg korábbi és jelenlegi bajnokok, edzők, versenyzők, a sportág apraja-nagyja. A nézőtér csaknem megtelt a Kiss „Baluért” szorító BVSC-s gyerekekkel, de Vargának szurkoló újpesti szintén akadt bőven.
Nyolc magyar birkózó szerzett ötkarikás kvótát az országnak, és hét esetben egyértelműnek tűnt, hogy ez annak sikerült, aki kategóriája hazai legjobbja. A szerbiai Nagybecskereken kellemes meglepetésre befutó Varga és a 2009-es világbajnok, vb- és Eb-3., az év elején sérüléssel bajlódó Kiss esetében viszont nyíltnak tűnt a helyzet. Előbbi előnyét utóbbi behozta országos bajnoki címével és a Pytlasinski-emlékverseny bronzérmével (Varga az ob-n nem indult, Lengyelországban pedig egy vereséggel kiesett), így jöhetett a „szétlövés”. Méghozzá speciális szabályokkal, hiszen Sike András szövetségi kapitány azt akarta, hogy ne az intések, hanem az akciók döntsenek. Így is történt.
Az első mérkőzésen a kétszer három perc utáni 6 perces hosszabbításban Kiss egy váratlan bebillentéssel a maga javára fordította a csatát (2-0). Húsz perc pihenő – és pár liternyi további közös izzadás – után következett az újabb meccs, Varga 1 pontos kiemelésére Kiss válaszolni tudott egy fejlefogással (1-1), s a későbbi akció neki kedvezett. Így eldőlt, hogy a BVSC 33 éves kiválósága szerepelhet majd Brazíliában.
Kiss Balázs fáradtan, inkább befelé örült, kifelé így nyilatkozott: „Három a magyar igazság, egy a ráadás, negyedikre végre sikerült kivívnom az olimpiai szereplést, amit a szívemnek köszönhetek. Azt a fogást, amivel az első mérkőzést nyertem, élesben most csináltam először. Az év elején porckorongsérvvel bajlódtam, közben Ádám megszerezte a kvótát, aztán megkaptam a lehetőséget, és háromszor is bizonyítanom kellett. Hiszek a sorsszerűségben, abban, hogy világbajnoki címmel, további érmekkel a hátam mögött Rióban megkoronázhatom a pályafutásomat. Az indulásomat felajánlom nemrég elhunyt barátomnak, Majosházi Istvánnak, mindenki Lecsó bácsijának.” Varga Ádám kommentárja: „Nem kívánom senkinek azt, amit az utóbbi két hónapban átéltem, de be kell vallanom, Balázs ma jobb volt, megérdemelten nyert.”
Sportemberi gesztusok egy heroikus csata után.