Be kell látnunk, valamennyire tévedtünk. Szombati számunkban azzal a címmel számoltunk be egyik élvonalbeli kosárlabdaklubunk történéseiről, hogy „Ismétlődnek az edzősorsok Körmenden”, ám a hétvége ezt kissé összekuszálta, és most azt kell írnunk, hogy részben ismétlődnek ezek az edzősorsok.
Annyiban továbbra is helytálló a párhuzam felvázolása, hogy tizenhárom hónapja Teo Csizmics dobta be a törülközőt jó rajt majd lehangoló évzárás miatt, a múlt héten pedig utódja, Gasper Potocnik követte a példáját, és mindketten tették ezt a klubvezetés asszisztálásával. Azaz egyik szakembert sem kirúgták, hanem önként jelentette be a távozását.
Egyik sem állította suttyomban kész helyzet elé az elöljárókat, mindketten előbb őket értesítették az elhatározásukról, majd azután a klub adott ki közleményt – maradjunk most már csak a friss esetnél – a szlovén szakember távozásáról, eldöntött tényként kezelve azt.
Nem bevett gyakorlat, hogy egy elköszönő edző azért még egy meccset levezényel, ám Gasper Potocnik alighanem úgy volt ezzel, hogy egy nappal a következő bajnoki előtt nem lenne korrekt már el is hagynia a várost, ráadásul a Jászberény viszonylag könnyen legyőzhető együttes hazai pályán – így is lett –, utána van idő megfelelő utódot találni.
A legfurcsább azonban nem ez, hanem a vasárnap délutáni új fordulat, amely a két esetet markánsan megkülönbözteti egymástól: a klub újabb közleményben adta hírül, hogy az edző mégis marad. Ebből kiderül, hogy Potocnik mesterrel vasárnap délelőtt leültek a legbefolyásosabb vezetők, s kiderült, hasonlóan értékelik a helyzetet, a kivezető utat is ugyanúgy látják, így pedig nincs értelme az elválásnak.
Ahogyan az egész történetnek sincs. Miért kellett megvárni ezzel az értekezlettel az edző lemondását? Ha meg akarták tartani, miért adták ki a pénteki közleményt; miért nem mondták neki a szándéka bejelentésekor, hogy Gasper, egy nap van a Jászberény elleni meccsig, addig aludjunk erre egyet, menjen le a mérkőzés, utána üljünk le, beszéljük meg, mi a gond, és ha utána is menni akarsz, hát menj isten hírével?
A másik oldalról: az edző nem ismeri a vezetők elérhetőségét, hogy ő kérje a megbeszélést, jelezve, ha valami nem változik, akkor ő veszi a kalapját?
Nehéz elfogadható válaszokat adni ezekre a kérdésekre, de ennek az ügynek a fordulatai, az ügyetlensége sejtetni engedik mégis, valahol miért ismétlődhetnek meg az edzősorsok Körmenden – komoly, profi környezetben ez aligha fordulhatna elő. Profi és komoly – mindkét jelző fontos.