A bombát a Nemzeti Sport robbantotta a csütörtöki Szilágyi Liliána-interjúval. Ebben a 19 éves úszónő arról beszélt, hogy Kovács Lászlónak egészségügyi problémája van, ezért a jövőben nem vele, hanem Szabó Józseffel – ahogy az uszodában ismerik a szöuli olimpiai bajnok mellúszót, Joe-val – folytatja a felkészülést a riói olimpiára, de az edzéseket Csende Zsolt tervezi meg, a mozgáselemzés pedig Ramocsa Gábor reszortja. Az interjúban ilyen kitételek olvashatók Liliána szájából, hogy „…én Laci bácsival képzeltem el az olimpiát”, meg hogy „…egyetlen ember jutott az eszembe, Szabó Joe, hiszen nála kezdtem el úszni…”.
Uszodai ember lévén, az interjút olvasva azonnal felhívtam Kovács Lászlót és Liliána édesapját, dr. Szilágyi Zoltánt, a négyszeres olimpikon egykori úszót, jó nevű ügyvédet – ugyanis, az igazat megvallva, több sebből vérzett a történet. A két férfivel folytatott beszélgetésből – bár a legrosszabbra is fel voltam készülve – legvadabb elképzeléseimet is alulmúló horrortörténet bontakozik ki.
Kilenc közös hónap
„Tavaly augusztus 20. óta dolgoztam Liluval, az édesapja, egykori úszótársam keresett meg, örömmel vállaltam – mondta Kovács, az egykori sprinter magyar bajnok. – Ez bizony kilenc hónap, egy terhesség, ennyit áldoztam az életemből az úszólányra, mert közben senki mással nem foglalkoztam. Bevallom, kezdetben nem éreztem részéről a bizalmat, pláne, hogy a netanyai rövid pályás Európa-bajnokság is rosszul sült el. Még a mexikói magaslati edzőtábor, január 9. és február 3. között sem volt az igazi, majd az azt követő németországi verseny is hisztit váltott ki Liluból. Aztán február közepétől, a dél-afrikai felkészülés során kezdett összeállni a kép, s rögtön utána Marseille-ben 200 m pillangón 2:08.4 perces idővel megverte Hosszú Katinkát (!), a táv specialistáját. Mindenki ledöbbent, én is, Lilu is, Shane Tusup, Katinka edzője pedig annyira kiakadt, hogy a last call roomban székeket rugdosott, még szerencse, hogy csak távolról figyeltem a történteket. Na, Marseille-ben Lilu már boldog volt, én is úgy éreztem, egy hullámhosszra kerültünk” – idézi fel Kovács az együtt töltött hónapok fordulópontjait.
A londoni Európa-bajnokság Liliánát az országos figyelem középpontjába repítette, természetesen remek ezüstérmének köszönhetően is, de legalább annyira az emlékezetes, enyhén szólva zaklatott tévéinterjú okán, amelyben gyakorlatilag megtagadta összes felmenőjét, beleértve a háromszoros olimpiai bajnok nagypapát, néhai Gyarmati Dezsőt.
„Lilu egy hét pihenőt kapott tőlem London után – kevés a terjedelem ahhoz, hogy felsoroljam, hány komoly edzőkolléga gratulált nekem a 200 m pillangó döntője után, Törös Károly és Kovácshegyi Ferenc azt kérdezte, Laci, mit csináltál ezzel a lánnyal? –, ezt a hetet ő Dániában töltötte egy barátnőjénél, aztán május 29-én újra kezdtük a felkészülést. Lilu 31-re összehívott egy általam örsi gyűlésnek nevezett találkozót, amelyen rajtam kívül Csende és Ramocsa vett részt. Elmondta, ezzel a három emberrel képzeli el az olimpiát. Csende viszont elkezdte osztani az észt, gyakorlatilag kijelölte a szakmai irányt – kijelentette, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy Lilunak egy 28 másodperces első ötvenre három egyforma 31,5-ös ötvenet kell úszni, s így kijön a 2:02,5-ös idő, ami majdnem világcsúcs –, amit én persze sérelmeztem, hiszen ő nem edző, soha nem is volt az, és kijelentettem, engem csak két ember állíthat fel, Szilágyi Zoltán vagy a lánya. Én kizárólag Szilágyi Zoltánnal voltam hajlandó dolgozni, kilenc hónapig együtt terveztük Liliána edzését, Sziszi volt, aki összefogta Liliána szakmai munkáját, és tudtommal ő is finanszírozta a csapat munkáját. Mindegy, folytattuk a közös munkát, de én már éreztem, hogy a lány nem bízik bennem, Csende befolyása alá került. És ma már tudom, hogy május 13-án Lilu az édesanyjával eldöntötte, hogy Szabót kérik fel edzőnek” – folytatta Kovács, miközben kétszer is megcsörrent a telefonja, mindkétszer állásajánlattal bombázták, egyszer a Jövő SC-től, egyszer pedig az UTE-től…
Hamisan csengő szép szavak
Aztán következett a monacói és a Canet-en Roussillon-i verseny, a Mare Nostrum sorozat állomásai, ahová Kovács nem tudott kiutazni.
„Évek óta egy szörnyű, bár az életemre nem veszélyes betegség gyötör, a cluster nevű fejfájás, a migrénnél is fájdalmasabb tünetegyüttes. Ilyenkor, évente egyszer, elkap, és ledönt a lábamról. Most egy hétig tartott a roham, de már teljesen jól vagyok, az idei adagot már kipipáltam, legközelebb jövő ilyenkor érkezhet. Szóval, ez nem olyan betegség, mint a rák vagy a magas vérnyomás. Mindegy, nem lehettem ott Liluval, s amikor hazajött, olvasom az interjút a Nemzeti Sportban. Még mindig nem tudok szóhoz jutni. Csak annyit írtam neki sms-ben az érdeklődésére, hogy köszönöm a rólam szóló szép szavakat, de mindketten tudjuk, hogy ez nem igaz” – mondja keserűen az edző, majd arról beszél, hogy Lilu négy hatalmas hibát követett el Londonban a 200 m pillangó utolsó 52 méterén, amelyek külön-külön is az első hely elvesztéséhez vezettek volna. És így is csak egy századdal kapott ki Hentkétől.
„Az Eb óta hiába kérem Lilut, hogy nézzük meg együtt a verseny felvételét, pedig tanulságos lenne. 148 méternél még ő vezetett, de nem tett még egy tempót, és csak rácsúszott a falra, minek következtében Hentke előbb fordult. Ez volt az első hiba. Utána a faltól elrugaszkodva azonnal belekezdett egy gyilkos hajrába, mármint Liliána, pedig azt beszéltük meg, hogy előbb tesz három pihentető karcsapást. Második hiba. Aztán 199 méternél, amikor még mindig holtbiztos győztesnek tűnt, vett egy levegőt, holott az utolsó öt-hat tempót mindenki vízbe tett fejjel pillangózza végig. Harmadik hiba. És az utolsó utáni pillanatban, amikor még mindig vezetett, elrontotta a benyúlást: nem kinyújtott ujjakkal, hanem tenyérrel érintette meg a falat, mintha féltette volna a körmei épségét. Negyedik hiba. De Lilu ezekre nem kíváncsi, nem volt hajlandó megnézni a videofelvételt” – kesergett tovább Kovács.
Egy olimpikon apa szívfájdalma
Szilágyi Zoltán, a lánya felkészülését mind ez ideig koordináló és finanszírozó édesapa érthetően feldúltan nyilatkozott.
„Liliána sportkarrierjét mostanáig mindenben támogattam. Lányom tízéves sportpályafutásában, bárki is volt éppen az edzője, bármelyik klubban is versenyzett, egyetlen közös pont volt, és ez az én személyem. Jómagam szakedző vagyok, harmincéves sportpályafutással, négy olimpiával a hátam mögött – mindmáig sikerült megoldanunk lányom valamennyi szakmai, technikai és lelki problémáját – mondta Szilágyi Zoltán. – Liliána kérését, vagyis, hogy a továbbiakban se segítsem, tiszteletben tartom, és ezennel befejeztem sportkarrierje építését, a vele folytatott együttműködést. Egyszersmind kijelentem, csak az eddig történtekért tudok felelősséget vállalni, ami ezután éri a lányomat, arra már nincs semmilyen befolyásom. Annyit még hozzátennék, hogy furcsállom Csende Zsolt bátorságát, aki sem úszóként, sem edzőként szerzett tapasztalattal nem rendelkezik, mint ahogy szakirányú képzettséggel sem. Ennek ellenére most már feladatát nem teljesítve tevékenykedik, hiszen a tőlem – mint a team vezetője és finanszírozója – kapott instrukciók értelmében a fizikális terhelésmérés, és ennek alapján az én tájékoztatásom volt a munkaköre. Lehet, hogy a megfelelő felkészültség hiányában más eszközökhöz nyúl? Nem tudom… Ami biztos, hogy amíg Liliána az én irányításommal úszott, a doppingvizsgálatainak eredményei minden esetben negatívak voltak. Befejezésül csak annyit, hogy egy kontár megjelenése a színen a magyar edzői kar, a szakma arcul köpése, egyszersmind komoly figyelmeztetés a magyar edzőtársadalomnak” – mondta Szilágyi Zoltán, aki minden fájdalma ellenére, Kovács Lászlóval, azaz a „Kicsivel” együtt a legjobbakat kívánja lányának a riói olimpiára.
Szilágyi Liliána jövő héten indul a római Sette Colli nemzetközi versenyen, ahová Kovács László kísérte volna a MÚSZ által benevezett edzőként, de ő már nem dolgozik együtt az úszónővel, aki így egyedül utazik el az Örök Városba.