– A férfi Európa-bajnokságon csak Kolozsváron láttam, ott is mindössze két napig. Szándékosan tartotta magát távol a csapattól?
– Kabalából is úgy gondolom, hogy egy elnöknek nem kell mindig mindenütt ott lennie. Ilyenkor nem a szövetség vagy az elnök a fontos, hanem a csapat, és a játékosokat engedni kell, hogy a belső köreiket megtartva a feladatukra összpontosíthassanak.
– Meglepte a válogatott teljesítménye?
– Már két éve is arra készültünk, hogy kijutunk az Eb-re, és dühítő volt, hogy mindössze két ponton múlt a siker. Az a csapat is megérett a kijutásra, ez pedig feltétlenül. Az utóbbi két évben tudatosan tartottuk együtt a közösséget, Sztojan Ivkovics kapitány a szövetség teljes támogatásával következetes maradt a döntéseiben, és ez a bizalom meghozta a gyümölcsét. Ő nem felkészülési meccseket akart megnyerni, hanem arra használta azokat a mérkőzéseket, amire valók, tehát a felkészülésre, és remekül időzítette a csapat formáját, ami abban a szakmában szerintem művészet.
– A nőknél idén két ponton múlt a nagy lépés, a nyolc közé jutás az Európa-bajnokságon. Össze lehet hasonlítani a két válogatott szereplését?
– Ha azt nézzük, hogy a nyolcaddöntőben az olaszokkal végig nagyon szoros meccset játszottak a lányok, akkor mondhatjuk, hogy eljutottak a kontinens élmezőnyébe. Ennél is fontosabb, hogy az utánpótlás válogatottak eredményeit tekintve a franciák mögött a második helyen állunk Európában, ám a lényeg az, hogy ezeket a fiatal tehetségeket be tudjuk építeni a felnőttek közé. Ez a határozott célunk, és már most látszik, hogy a következő évekre olyan csapat lesz a magyar válogatott, amellyel számolni kell. A fiúknál a tizenévesek között kevesebb a tehetség, a 20–25 évesek között viszont jócskán akadnak. Rájuk már építhet a kapitány, és az Egyesült Államokban is tanul több ígéretes fiatal.
– Stefan Svitek, a nők kapitánya nyáron lemondott. Mikor lesz meg az utódja?
– Az elnökség ezen a héten döntést hoz. A kapitánnyal az élen olyan embereknek kell vezetniük a válogatottat, akik ismerik az utánpótlást, ez fontos szempont lesz a kiválasztáskor.
– Ezek szerint magyar szakemberben gondolkodnak?
– Igen, egész biztosan magyar kapitánya lesz a női válogatottnak.
– A férfiválogatott óriási közönségkedvenc lett, a szövetség stílszerűen fogalmazva ziccerbe került, meglovagolhatja a sportág hirtelen megnőtt népszerűségét. Van erre elképzelésük?
– A kosárlabda eddig is népszerű sportág volt Magyarországon, a csapat ezt csak növelte a szereplésével. Az a célunk, hogy minél több gyerek minél jobb képzést kapva kosárlabdázhasson, ehhez megvannak a kidolgozott szakmai anyagok. Ezekkel és ellenőrzéssel segítjük a klubokat, folyamatosan fejlődik és bővül az infrastruktúra, ez a két Eb pedig javította a sportág megítélését, ami megkönnyíti a munkánkat.
– A bajnoki mérkőzéseken a klubcsapatok egyszerre öt légióst is pályára küldhetnek. Ők nem zárják le az utat a magyar tehetségek előtt? A Magyar Labdarúgó-szövetség arra ösztönzi a klubokat, hogy minél több magyar fiatalt szerepeltessenek. Az MKOSZ nem tervez hasonlót?
– A felnőtt férfikosárlabda kemény üzlet, amelyben muszáj eredményt elérni, ez így van szerte Európában. Mivel most több pénz van a sportágban, sikerült jobb minőségű légiósokat idehozni, akiktől lehet tanulni. Ám ha azt látjuk, hogy mögöttük tolonganak a roppant tehetséges és képzett magyar fiatalok, akkor csökkentjük a külföldiek számát. A profi sportban valaki ne a kora, hanem a tudása miatt léphessen pályára, és elsősorban arra kell törekednünk, hogy a sportág megtalálja, megnyerje magának és felkészítse a legkomolyabb kihívásokra a tehetséges gyerekeket. Ez nem lehetetlen, a kétmilliós Szlovénia most nyert éppen férfi Európa-bajnokságot, de a mindössze háromszázötvenezres Izland is feltette magát a kosárlabda térképére, miközben komoly tényező a futballban és a kézilabdában is.
– Ha már számok: Budapestnek csaknem kétmillió lakosa van, még sincs számottevő kosárlabdacsapata. Nem luxus ez?
– Ez nagyon érdekes, ugyanis a fővárosban a legnépesebb az utánpótlás, ott találjuk a legtöbb nevelőklubot, ugyanakkor valóban nincs magas szintű felnőtt kosárlabda. Vidéken a lokálpatriotizmus nagy hajtóerő, de a budapesti identitás a sportban sajnos nem kézzelfogható. Budapesten rendezzük a streetball- és a Kelet–Nyugat-gálát, a háttérben is sokat teszünk a fővárosi kosárlabdáért, de klubot alapítani és fenntartani nem tudunk. Az emberek szeretik a kosárlabdát, még sincs egyetlen befektető vagy szponzor sem, aki összehozhatna egy komoly csapatot, és ezért valóban nagy kár.