Mivel a megreformált BL-ben a csoportelsőség különösen jól fizet, a Veszprémnek roppant kedvező hír volt, hogy az A csoport csütörtöki nyitányán a fő vetélytársnak tekintett Kiel 29-22-es, kiadós verést kapott Zágrábban. Úgy tűnt, hogy már az első fordulóban két pont előny szerezhető az északnémetekkel szemben, aztán csupán egy lett belőle, mert a magyar bajnok szombaton 27-27-es „döntetlent szenvedett” Plockban.
A veszprémiek, ha nem is tündököltek, de uralták a meccset, és 26-22-es vezetésüknél, a hajrában biztos győztesnek látszottak. Csakhogy 5-1-re bukták el az utolsó öt percet, sőt, ami ennél is súlyosabb vétek, 2-0-ra az utolsót. Ez persze közös mulasztás, de az öntörvényű irányító, Chema felelőssége kiemelkedő. No meg azé, aki még most is kivételezett szerepet szán neki, miközben Lékai és Palmarsson jobbára a padot koptatja. Carlos Ortega vezetőedző legalább a végére, amikor a fegyelmezettség és a higgadtság a legfontosabb erény, lekaphatta volna a pályáról kedvenc játékosát – de helyette a horvát játékvezetők tették ezt meg, kiállítás formájában.
Talán nagyon finoman, de erre célzott Mikler Roland kapus, aki saját klubja honlapjának adta e talányos nyilatkozatocskát: „Mondanom kellene valamit, de nem tudok mit mondani.” Vagy nem akart. Ortega ezzel szemben így értékelt: „Itt mindig nehéz meccset játszani, nehéz jó eredményt elérni. Negyven percig kézben tartottuk a meccset, utána sajnos kiadtuk a kezünkből a győzelmet.”
A tegnapi Mol-Pick Szeged–Kielce találkozón szintén egy magyar és egy lengyel alakulat, valamint két spanyol edző mérte magát egymáshoz. Illetve Juan Carlos Pastor valóban tősgyökeres ibériai, a vendégeket dirigáló Talant Dusebajev azonban kirgiz születésű szovjetként jelenleg magyar szövetségi kapitány. Emellett kollégái szavazatai alapján az idei BL-mezőny legjobb edzője – e minőségében tegnap szép feladat jutott neki, tartalékos, védőspecialistákat nélkülöző együttesének hátsó alakzatát kellett átszerveznie. 6-4-es lengyel előnyig ez működött is, ám innentől a hazaiak produkáltak egy 9-3-as sorozatot, majd 17-14-gyel zárták a félidőt.
A másodikat aztán még fényesebben nyitották: két gyors és sikeres kontrával emberhátrányban léptek meg 23-17-re. A hat gól fór hamarosan kettőre olvadt, de az 55. percre ismét ötre hízott (31-26). A szlovén irányító, Bombac brillírozott, 11 gólt vágott és szórta a gólpasszokat is, ám érthetően elfáradt, így két-három bakija is hozzájárult ahhoz, hogy a kielceiek 4-0-s rohammal zárkóztak vissza 31-30-ra. De annál feljebb nem, és körmérkőzéses formában az egy gól majdnem annyit ér, mint mondjuk tizenegy. Juan Carlos Pastor is ennek megfelelő lelkesedéssel mondta: „A végén kicsit szorosabb lett a mérkőzés, mint kellett volna a sok kiállítás miatt, de nagyon elégedett vagyok, azokkal is, akik a kispadról beszállva mindig tudtak segíteni.”
Két őrült hajrában tehát három pont – első nekifutásra a szegedieknek a lehető legtöbb, a veszprémiek persze joggal keveslik.