A Bayern két fő gólvágója közül az egyik, Thomas Müller meglepetésre csak a 70. percben szállt be csereként, ezért amikor utóbb megkérdezték tőle, miért nem játszott a kezdőben, illetve miért nem sikerült betalálni a hazaiak hálójába, kimérten és ironikusan felelt: „Azért, mert egyszerre csak tizenegyen lehetnek a pályán, a lövéseink pedig valószínűleg nem voltak elég gyorsak ahhoz, hogy a kapus mögé kerüljenek.”
Saúl Niguez a 11. percben bemutatott káprázatos szólója után bezzeg megrezzentette Neuer hálóját, ezzel ő szerezte a keddi és szerdai két BL-elődöntő 180 percének egyetlen gólját. Igaz, az legalább remekbe szabott volt, a nemzetközi közvélemény rá is csodálkozott e 21 éves, Elchében született – ismerős városnév, a magyar válogatott az 1982-es vb-n itt ütötte ki 10-1
-re Salvadort –, majd a család Madridba költözése után 14 évesen a Real utánpótlásába került ifjúra, aki atléticós szempontból két évvel később tért rá a „helyes útra”.
Diego Simeone mester nem is győzte dicsérni, úgy fogalmazott, mindent a saját munkájának és képességeinek köszönhet, máris sokoldalú, több poszton bevethető, kész játékos. Az pedig kész őrület, hogy az Atlético legutóbbi öt meccsén egyetlen gólt sem kapott – az Espanyol mattolta 550 játékperccel ezelőtt –, és a Vicente Calderón stadionban rendezett legutóbbi harminc nemzetközi kupaösszecsapásából mindössze egyet veszített el. Szerdán úgy nyert 1-0-ra, hogy bár a labdabirtoklásban 69:31, a passzokban 729:209 arányban a Bayern kerekedett felül, ha Fernando Torres zseniális helyzetfelismerésénél és külsővel eltalált kapufájánál picit erősebben fúj a pályán keresztbe a szél, talán már el is dőlt a párharc. Így viszont még minden nyitott, szünet után jó húsz percen át a vendégek ízelítőt is adtak belőle, milyen az, amikor elkezdenek focizni. Simeone e változást szemléletesen érzékeltette: „Az első félidő nagyon közel volt ahhoz, amit el szeretnénk érni a futballban. A második ennek éppen az ellentétét mutatta, azt, milyen, ha a Bayern akarata érvényesül.”
A vesztesek mestere, Pep Guardiola számára inkább a látvány lehetett aggasztó, mintsem a végkifejlet, mert azt mondta: „Lassan kezdtünk. Az Atlético gólja briliáns volt, de kellett hozzá a mi hibánk is. Nem vagyok elégedett azzal, ahogy játszottunk. Ha hagyjuk a spanyolokat futni, akkor nehéz dolgunk lesz. Ez nem jó eredmény.”
Persze nem is olyan szörnyű. Kissé paradox módon úgy jutottunk valamivel közelebb a madridi házi BL-döntőhöz – a 2014-es párosítás megismétlődéséhez –, hogy különösebben nem távolodtunk el a Bayern München–Manchester City-verziótól sem.