Volt idő, amikor Nagy László miatt különös bukéja volt a magyar–spanyol mérkőzéseknek.
Idén immár civilben érkezett a kiváló balátlövő a varasdi sportcsarnokba. Korábbi harcostársai közül a barcelonai Raul Entrerrios még mindig aktív. Többek között őt is ki kellett volna kapcsolni a játékból. Nem beszélve a Dujsebajev testvérekről; a korábbi magyar kapitány, Talant Dujsebajev fiai – Alex és Daniel – együtt először játszhattak a magyar válogatott ellen.
Ljubomir Vranjes szövetségi kapitány az Ancsin, Ligetvári, Schuch belső hármassal kezdett. Julen Aguinagalde pedig Mikler Rolandba lőtt labdával. Vele kapcsolatban nem ápolunk szép emlékeket, ő dobta kielcei színekben a Veszprémnek a mindent eldöntő hétméterest a Bajnokok Ligája döntőjében.
Öt perc után Mikler Roland már két bravúrnál járt, jobban kapta el a fonalat, mint a dánok ellen. Kisvártatva nálunk volt az előny, Iman Dzsamali ugrott hatalmasat, és zúdította a labdát a kapuba.
Jól nézett ki a meccs, egészen a 9. percig, ekkor Dzsamalit küldték ki két percre a bírók, s Rivera révén átvették a vezetést a spanyolok, aztán lőttek egy újabb gólt, mi pedig vagy siettettük, vagy éppen nem találtunk kaput. A félidő felénél megérezte a közönség, hogy gödörbe került a csapat, a játékosok nevében Balogh Zsolt góllal jelezte, hogy segít, ha mindenki szurkol.
Nem játszott igazán jól, de hatalmas szívvel küzdött a csapat, főleg védekezésben, de támadásban is lehetett hiányérzetünk. A spanyolok villámgyorsan megléptek három góllal. Bánhidi Bence kozmetikázott az eredményen, sőt Bartók Donát révén újra csak egy volt oda, Bánhidi találatával 11-nél értük utol a spanyolokat. Alex Dujsebajev „dupla kínai” kombinációja és Bartók zúgó kapufája zárta az első félidőt, így 13-12-es spanyol előnnyel mentek szünetre a csapatok.
Juhász Ádám góljával és a nagyobbik Dujsebajev, Alex technikai hibájával indult a második játékrész. Hosszú idő után újra a vezetésért támadtunk, és megint nem sikerült, sőt kinyílt az olló: egyre, majd kettőre nőtt a különbség. Vranjes időt kért, Bánhidi góljával újra kapaszkodtunk, sőt mehettünk a döntetlenért, és megint iksz lett: 17:17. De a vezetést csak nem tudtuk kiharcolni, sőt újabb két spanyol gól következett, de innen is volt visszaút. Elképesztő…! A 45. percben újra jött a lejtő, megint elléptek a spanyolok… Lékai 2 perces büntetése, úgy tűnt, megpecsételi a sorsunkat, de nem, csak nem akart összeroppanni Vranjes csapata, sokadszorra támadt az egyenlítésért, ám Lékai a kapufát találta el. Az ellenakcióból a lehető legrosszabbul, kapott góllal és emberhátránnyal jöttünk ki, és innen már nem volt visszaút…
A dánok elleni meccshez képest sokkal jobban játszott, de több apró, a tapasztalat hiányából adódó hiba miatt nem tudta legyőzni a spanyolokat a magyar válogatott. Szerdán, a Csehország elleni mérkőzésen dől el, hogy a magyar válogatott továbbjut-e a csoportból.
„Elégedett vagyok a csapat hozzáállásával. Apró hibák döntöttek, most hazamegyünk, megvacsorázunk, pihenünk, és felkészülünk a csehek elleni sorsdöntő mérkőzésre!” – értékelt Ljubomir Vranjes szövetségi kapitány.
„Egyetértek a kapitánnyal, szerintem sem lehetett panasz a csapat hozzáállására. Mindent megpróbáltunk… Biztos vagyok benne, hogy a csehek ellen tudunk javítani!” – tette hozzá Balogh Zsolt.
„Nem értem, hogy a játékvezetők miért nem nézték vissza videón a mérkőzést döntően befolyásoló két kiállítást az utolsó 10 percben. Én nem akarom erre fogni a vereséget, de szerintem talán ezen is múlott… Nincs más hátra, mint szerdán legyőzni a cseheket” – fogalmazott a mérkőzés legjobb emberének választott Lékai Máté.