Három korszak emblematikus klasszisát felemlegetve: amikor Puskás Ferenc, Albert Flórián és Nyilasi Tibor a húszon innen bemutatkozott a válogatottban, senki sem gondolt erőszakolt fiatalításra, pusztán örömmel vette, hogy az ifjú kiválóságok helyet követelnek maguknak a nemzeti csapatban. Egy generációval később Détári Lajos és Kiprich József túl a huszonegy éven debütált, nem is akárhogy: 1984 szeptemberében, az 1986-os világbajnokság selejtezőjének nyitómeccsén, Ausztria ellen Kiprich az első, Détári a harmadik mérkőzését játszotta címeres mezben; mégsem óvta senki Mezey Györgyöt attól, hogy őrültségre készül.
A fiatalok csak jöjjenek, amikor jönniük kell. Felnőtté válásukat azonban nincs értelme siettetni. Erre int a magyar futball legutóbbi erőszakos fiatalítási kísérlete, amikor 2006-ban – Bozsik Péter menesztése után – a sikeres U19-es szövetségi trénerből kapitánnyá avanzsáló Várhidi Péter kilenc újoncot hívott be a keretbe. A Kanada elleni barátságos partin persze nem vállalt különösebb kockázatot, aztán, ahogy jöttek a tétmeccsek, ő is egyre inkább a rutinra szavazott, más kérdés, hogy eredményt így sem ért el, a következő ciklusnak, a 2010-es vb selejtezőinek már nem vele vágott neki az MLSZ. Várhidi Péter személyes tragédiája, hogy nem tudott „visszafiatalodni”, szövetségi karrierjének az U21-es csapat 8-0-s roppant csúfos szerbiai veresége vetett véget 2008 szeptemberében.
Nagy Ádámra, Kleinheisler Lászlóra és Bese Barnabásra gondolva, Bernd Storckot nem érheti vád, hogy ne adna lehetőséget az ifjaknak, és amiatt sem, hogy ne követné nyomon a fejlődésüket, máskülönben Lisszabonból hazatérve aligha a csehországi Magyarhradisba, a Magyarország–Skócia U19-es Eb-selejtezőre vezetett volna az első útja. Az meg végképp nem az ő hibája, hogy Lovrencsics Gergő és Fiola Attila 24, Guzmics Richárd és Korhut Mihály pedig 25 évesen mutatkozott be – nem nála – a nemzeti csapatban. Bár igaz, ami igaz, nem úgy sejlik fel a múlt, hogy 20 évesen bármelyikük is „letépte volna a mezt” idősebb társáról.
De üsse kő, jöjjenek a fiatalok! Először persze a klubcsapataikban, s ha onnan kiemelkednek, akkor a válogatottban is. Ám ennek oltárán véletlenül se áldozzuk fel a soron következő öt vb-selejtezőt, mert ha emiatt csúszunk hátra a világranglistán, és pottyanunk ki a harmadik kalapból a 2020-as Eb-selejtező kiemelésekor, akkor éppen az ő helyzetüket nehezítjük meg.
Fiatalítani nem ciklikusan, kampányszerűen, hanem folyamatosan érdemes, kinek-kinek az érdeme szerint.