Már a mérkőzést megelőző napon az összes jegy elfogyott. Tömegekre persze nem kell gondolni, kétezer néző már telt házat jelent, s hát mindennap nem rendeznek bajnoki döntő mérkőzést.
A langyos, gól nélküli első harmad után a fővárosiak tudtak ritmust váltani. Igaz, előbb a hazaiaktól Sakaris trafálta telibe a kapuvasat közelről, éles szögből, aztán MAC-helyzetek és -lövések következtek. Majoross Gergely együttese háromszor is emberelőnyben játszhatott két percen át, mégsem fórból – azokat kivédekezte a DVTK – szerzett vezetést. A 34. percben Terbócs okos csellel került helyzetbe, és kilőtte a hosszú alsót (0-1).
A 47. percben egyenlített a Diósgyőr: kihasználva a vendég hátvédek ügyetlenkedését, Hajós Roland kotorta a hálóba a korongot (1-1). A 49. percben Nagy Gergely elpuskázta a MAC meccs-, illetve „döntőkorongjár”. Egyedül vezette a korongot Adorján kapujára, aki a bárdját tökéletes ütemben elhajítva megakadályozta a góllövést.
Persze büntető következett, amit azonban a „sértett” nem tudott értékesíteni. Az 59. percben Pavuk Attila eldöntötte a finálét a DVTK javára, majd ugyanő állította be a 3-1-es végeredményt az utolsó másodpercben, immár üres kapura. A gól viszont már időn túl született, így érvénytelenítették.
Ezzel triplázott a DVTK a Mol-ligában, s az ma már csak történelem, hogy az első aranyat még Miskolci Jegesmedvék név alatt szerezte.