Az első, jogos örömhullám csitultával, két és fél hónappal az olimpiai megnyitóünnepség előtt azonban az az igazán izgalmas kérdés: milyen támpontot adhat London Rióra. A válaszért időben és térben is tanácsos messzire mennünk. Az 1988 és 1996 közötti három olimpián tizenkét elsőséget halmozott fel az Egerszegit, Darnyit, Rózsát felvonultató, hőskorát élő magyar úszósport, a 2000–2012-es periódusban, négy játékokon viszont Kovács Ágnes (2000) és Gyurta Dániel (2012) révén két diadal született. Mégsem állítanánk határozottan, hogy kizárólag Magyarország vesztett teret, inkább igaz ez Európára világviszonylatban. A számok is egyértelműen ezt igazolják.
Medencés úszásban 1996 óta osztanak 32 aranyat, húsz éve, Atlantában ebből 11-et vitt el Európa. Részben azért, mert a szovjet bázison nevelkedett orosz versenyzők még négyszer nyertek, részben azért, mert az ír Michelle Smith – akit az ebben az esetben nem ok nélkül pikírt szakma hölgy létére csak Mister Smithnek becézett – triplázott. 2000-ben, Sydneyben tovább, 14:32-re javult az arány, az ezt követő három olimpián azonban jelentősen és tartósan romlott: 2004-ben Athénban és 2008-ban Pekingben 7, 2012-ben Londonban 8 arany maradt egész földrészünknek.
Az Egyesült Államok az elmúlt két évtized öt ötkarikás viadalán sorrendben 13, 14, 12, 12 és 16 első helyet szerzett, ez stabil egyeduralom. Ausztrália számsora ingadozóbb, de a 2, 5, 7, 6, 1 inkább arra figyelmeztet, hogy a legutóbbi „egykénél” Rióban nagyobb szelet juthat. Kína tendenciája ezzel ellentétes (1, 0, 1, 1, 5), közeljövője a legkalkulálhatatlanabb, Brazília házigazdaként még jobban hizlalhatja az Európán kívüli vízi világ esélyeit, mint a szintén számításba veendő Japán és Dél-Afrika.
Mindezt egybevetve nem vállalunk túl nagy kockázatot azzal a jóslattal, hogy kontinensünk nem szerez több bajnoki címet Rióban, mint amennyit egymagában Magyarország halmozott fel most Londonban. Nem véletlen, hogy Hargitay András szövetségi kapitány a legnagyobb eufória közepette is beérte egy nem is számszerűsített, nem is konkrét előrejelzéssel, amely úgy szól: erős olimpiai szereplést is előrevetíthet ez a mostani siker, s nem titok, hogy elsősorban Hosszú Katinkától, Cseh Lászlótól, Verrasztó Dávidtól és Gyurta Dánieltől várnak kiemelkedő eredményeket. Ha valaki, a vb- és Eb-aranyérmes, exvilágcsúcstartó Hargitay pontosan tudja, hogy az olimpia különleges, semmi mással össze nem vethető műfaj.
Ezzel persze végképp nem azt sugalljuk, hogy ne ünnepeljük az Eb-szereplést, éppen ellenkezőleg: azt, hogy a tíz diadalt önmagában, önmagáért értékeljük. A saját helyén, a saját idejében; 2016 májusában, amikor, ugyebár, hazánk Európa első számú úszónemzete.