A pályázati időszak megnyitásakor a Föld – egy-egy válsággóctól eltekintve – még viszonylag elviselhető bolygónak tűnt. Akkoriban Isztambul vezetői például kijelentették, egészen addig próbálkoznak, míg egyszer el nem nyerik a házigazda szerepét, és mivel az övék a világ egyetlen városa, amely két földrészen fekszik, nem tűntek esélytelennek. Napjainkban azonban a felvetés is abszurd: Isztambulnak olimpiát? Biztonsági, társadalmi, politikai, gazdasági megfontolásokból aztán sorra léptek vissza a jelöltek – igaz, Boston helyére Los Angeles beugrott –, tegnap pedig a „négyes döntő” egyik favoritja, Róma jelentette be, hogy nem kandidál.
Az olasz főváros júniusban megválasztott polgármestere, Virginia Raggi három hónapja folyamatosan hangsúlyozta, hogy a jelen anyagi és morális (értsd: korrupciós) helyzetben nem támogatja a jelentkezést, amire kezdettől nemet mondott Beppe Grillo, a Raggi mögött álló 5 Csillag Mozgalom vezére is. Tegnap délelőtt a Reuters hírügynökség ugyanezt a véleményt szivárogtatta ki a városházáról, délután pedig sajtótájékoztatón a polgármester asszony fogalmazott kategorikusan: „Felelőtlenség lenne a részünkről, ha támogatnánk ezt a pályázatot.”
Mindezt megelőzően még fél órát váratta Giovanni Malagót, az Olasz Olimpiai Bizottság (CONI) elnökét, mert nem jelent meg az előre egyeztetett találkozón. Malago nem ezt, hanem a visszalépést minősítette „borzasztó nemzetközi szégyennek”, amely ráadásul az ő fejére száll, hiszen hivatalosan a nemzeti ötkarikás bizottságnak kell értesítenie a nemzetközit; ez mostantól elkerülhetetlennek tűnik, mert úgy még egyetlen település sem rendezett olimpiát, hogy nem állt mögötte a városvezetés. A CONI elnöke azzal is érvelt, hogy a 2024-es olimpia költsége nem Róma lakosságát terhelné, és mintegy 177 ezer munkahelyet teremtene, de hiába.
Így viszont Budapest mellett már csak Los Angeles és Párizs maradt állva. A legutóbbi magyar nekirugaszkodás alkalmával éppen Róma nyert; az 1960-as házigazdát még 1955-ben jelölték ki, tehát a magyar sport csúcspontján, a helsinki olimpia 16 bajnoki címe és az Aranycsapat tündöklése idején, de az első körben így is csupán nyolc szavazatot kaptunk, a másodikban egyet, a harmadikban már egyet sem.
Róma tarolt, de a jövő szeptemberi, limai NOB-kongresszuson már bizonyára nem fog. Sőt, ha néhány sorral feljebb Isztambul abszurditását emeltük ki, akkor a kérdést akár úgy is feltehetnénk: Párizsnak – a nemzetközi terrorizmus fő központjának – olimpiát?
Fennköltebb lenne persze Budapestet magasztalnunk, de a realitás része az is, hogy a győztes csak azok közül kerülhet ki, akik még a célegyenesben is versenyben vannak. Szöul például saját ereje mellett azért nyerhetett 1988-ban, mert az 1972 és ’80 közötti olimpiák megpróbáltatásai miatt rajta kívül egyetlen bátor jelölt akadt, Nagoja.
A mostani vetélytársak azért keményebbnek ígérkeznek – és további kihátrálókra Róma után már aligha számíthatunk.
Kormányhatározat
A kormány egyetért a 2024-es olimpiai és paralimpiai pályázathoz csatolandó garancialevél tartalmával, és felhatalmazza Magyarország miniszterelnökét annak aláírására – olvasható a Magyar Közlöny legfrissebb számában. A pályázati dokumentáció második részét október 7-ig kell benyújtani a Nemzetközi Olimpiai Bizottsághoz (NOB), s ehhez garancialevelet is csatolni kell. A NOB elnökének, Thomas Bachnak címzett levélben Orbán Viktor megerősíti a kormány vállalásait, amelyek többek között a létesítmények, az olimpiai és médiafalu, a Nemzetközi Közvetítési Központ és a Médiaközpont, valamint a közlekedési projektek finanszírozására, a közlekedésre és szállításra, továbbá a biztonságos lebonyolításra vonatkoznak. A kormány határozatában felhívja az egyes kiemelt budapesti beruházásokért felelős kormánybiztost mint az olimpiai pályázat vezetőjét, hogy gondoskodjon az aláírt garancialevél NOB-hoz történő benyújtásáról.