Aki tud a sorok között olvasni, annak már feltűnhetett, hogy az orosz doppingbotrány múlt heti eszkalációjakor – amikor a szocsi machinációk leleplezése után komoly esély mutatkozott rá, hogy a NOB kizárja a teljes orosz gárdát a riói játékokról – Alekszandr Zsukov, a helyi olimpiai bizottság elnöke milyen békülékeny hangot ütött meg, kizárva a bojkott lehetőségét. Vélhetőleg ekkor már tartottak a háttértárgyalások, majd Zsukov a NOB vasárnapi végrehajtó bizottsági ülésébe is bekapcsolódott, így végül az atlétákon kívül a többi orosz sportoló a nemzetközi sportági szövetségek egyéni elbírálásával szerepelhet Brazíliában.
Ezek után érthető, hogy Craig Reedie, az összes orosz kizárását javasló WADA brit elnöke csalódottságának adott hangot a döntés felelőssége alól kibúvó NOB-megoldás miatt. „A McLaren-jelentés minden kétséget kizáróan megállapította, hogy Oroszországban államilag irányított doppingolás folyik, s ez alapjaiban rengeti meg a tiszta sportot, amely a nemzetközi doppingellenes szabályok keretei között zajlik” – fogalmazott Reedie. Dick Pound, a WADA korábbi, kanadai elnöke még keményebb hangot ütött meg: „Ez a határozat azt jelenti, zéró tolerancia van doppingügyekben. Kivéve, ha Oroszországról van szó. A NOB-nak soha vissza nem térő alkalma volt precedensértékű döntést hozni, de a lehetőséget elszalasztotta.”
Tiszeker Ágnes, a Magyar Antidopping Csoport vezetője is fals hangokat vél kicsendülni a német Thomas Bach elnök vezette NOB határozatából. „Két okból is csalódott vagyok. Egyfelől a jog alapvető normáival szemben állónak tartom a kollektív bűnösség elvének alkalmazását, amellyel egyetlen sportág, az atlétika valamennyi orosz képviselőjét kizárják a riói játékokról, azokat is, akikről sohasem bizonyosodott be, hogy vétkeztek volna. A WADA nem ilyen alapokon áll; csak az doppingolt, akiről mindezt kétséget kizáróan sikerült bebizonyítani. Másfelől, ha már a WADA vizsgálata beigazolta az államilag támogatott és megszervezett orosz doppingolás tényét, s a szervezet azt az ajánlást tette a NOB-nak, hogy valamennyi orosz sportolót zárja ki, akkor ezt meg kellett volna fogadni. Ám inkább rátolták a felelősséget a sportági világszövetségekre, s nehezen tudom elképzelni, hogy bármelyik testület bárkit is elmeszelne tíz nappal az olimpia rajtja előtt.”
Az eddig történtek alátámasztják a magyar szakember szavait. A Nemzetközi Teniszszövetség (ITF) azonnal engedélyezte az orosz játékosok indulását. „Az olimpiára nevezett hét orosz teniszező szigorú doppingvizsgálatokon esett át Oroszországon kívül, ezzel pedig teljesítette a NOB követelményeit” – szólt a közlemény. Az asztaliteniszezők hasonló szervezete (ITTF), egészen pontosan annak német elnöke, Thomas Weikert viszont kétségeinek adott hangot: „Kínos ez a helyzet, rövid idő alatt kell meggyőződnünk arról, hogy a három, riói kvótával rendelkező játékos tiszta-e. Jobban örültünk volna, ha a NOB vállalja a felelősséget.” Weikert létrehozott egy hatfős bizottságot, amelynek a feladata dönteni a három orosz pingpongos riói indulásáról. Csapatsportokban ennyi idő alatt eleve nehéz lenne találni beugrót az oroszok helyett, azokban a sportágakban, ahol pedig komoly erőt képviselnek és/vagy a nemzetközi szövetségben akadnak embereik – a birkózóknál például az UWW alelnöke az egykori olimpiai bajnok Mihail Mamiasvili –, szintén nyilvánvalónak tűnik a részvételük. Íjászatban ez már hivatalossá vált, a vb-győztes orosz női csapat zöld utat kapott.
Orosz helyett Olasz Anna
Az oroszok doppingügyének is köszönheti a tavaly Risztov Éva mögött a 10 km-es nyíltvízi úszásban vb-11., így az olimpiáról éppen lemaradó Olasz Anna, hogy mégis indulhat. A vb-5. Anasztaszja Krapivina ugyanis 2013-ban megbukott a doppingvizsgálaton, és bár letöltötte büntetését, a NOB mostani döntése szerint olyan orosz sportoló nem szerepelhet Rióban, akinek valaha pozitív doppingtesztje volt. Így jött a képbe Olasz.