Ádám kisfiús fizimiskája roppant megfontolt, komoly fiatalembert takar, akinek már menyasszonya is van. A Bitó Zsófi nevű ifjú hölgy szívet melengető Facebook-üzenetet küldött kedvesének Franciaországba – aki ilyen vallomást kap, az már fel sem figyel arra, ha a Leicester „udvarol” neki…
„Amikor még csak a népligeti sporttelep fapados lelátójáról néztelek, akkor is tudtam, hogy neked egyszer ilyen stadionokban kell játszanod! Nagyon, nagyon megérdemled a sikert, és hihetetlenül büszke vagyok rád. Hajrá, Ádim! Hajrá, magyarok!”
Ádám a vegyes zónában portugál újságírók kérdéseire is válaszolt válogatottunk harmadik csoportmeccse után, és feltűnt, hogy hibátlan angol nyelvű válaszaiba portugál és spanyol szavakat is kevert. Erről a Belgium elleni nyolcaddöntő után érdeklődtünk.
– Honnan a nyelvek szeretete és ismerete?
– Az angolt az iskolában tanulom, a portugál pedig akkor ragadt rám, amikor a 2012–2013-as idényben a Vision Pro Sports Institute, a VSI portugáliai akadémiáján futballoztam, Acácio Santos edző keze alatt. Megtanulni azonban nem tudtam a nyelvet, csak belekóstoltam. Az a szűk egy év rengeteget jelentett nekem, többek között azt is megértettem, mennyire fontos az erős fizikum. Sajnos a belga meccsen is volt egy eset, amikor lepattantam Eden Hazard-ról, azon leszek a jövőben, hogy ilyesmi ne fordulhasson elő.
– Mi lesz az érettségivel?
– Az írásbelit már letettem, a szóbelire az Európa-bajnokság miatt halasztást kaptam. Hihetetlenül rendesek a tanáraim az iskolában, nem tudok olyasmit kérni, amihez ne járulnának hozzá. Bár a futball az életem igazi értelme, a tanulást egy percre sem hanyagoltam el, tudom, hogy egy idő után majd polgári foglalkozás után kell néznem.
– Nem vonta el a figyelmét az Európa-bajnokság alatt, hogy nap nap után más és más sztárklubokkal – a Benficával, a Sporting Lisboával, a Leicesterrel, az Olympique Marseille-jel – hozták hírbe?
– Nem, szerencsére képes vagyok a feladatra összpontosítani, és az Eb alatt a tornagyőzelem foglalkoztatott, mert – vállalva azt, hogy egyesek kicsit lököttnek tartanak – bevallom, ez volt a célom. Ám kikaptunk a belgáktól a nyolcaddöntőben, már nem valósíthatom meg az álmomat, legalábbis most nem. Tudom, mindenki azt mondja otthon, hogy túlteljesítettük a tervet, tudom, hogy Magyarországon fantasztikus hangulat uralkodott, de én a 4-0-s vereségünk után közvetlenül nem tudtam örülni. Később valószínűleg másképp látom majd a dolgokat. Visszatérve az esetleges szerződésekre: az ügynökeim, Kövesdi Viktor és Pataky Tibor kezelik az érdeklődéseket, rájuk bízom magam.
– Milyen tanulságokat szűrt le a Belgium elleni 0-4-ből?
– Fura, de azt, hogy nem behozhatatlan a lemaradásunk. Rúghattunk volna gólokat, szorosabb is lehetett volna a meccs, fontos, hogy hasznosítsuk – már a közelgő vb-selejtezőkön – a toulouse-i tapasztalatokat. Nem titok, lenyűgözött a belgák játéka, ilyen sebességgel futballozó csapattal korábban még nem volt dolgom, de büszke vagyok arra, hogy nem álltunk be bekkelni ellenük, vállaltuk a nyílt sisakos küzdelmet. Csakis ez lehet a jövő útja: a bátor, vállalkozó szellemű, kockázatkedvelő futball.