Kipcsoge Keino, Johann Olav Koss, Kirsty Coventry – hárman együtt nyolc olimpiai aranyérem birtokosai. Luc Robitaille – minden idők egyik legjobb balkezes hokisa, a Detroit Red Wings csapatával 2002-ben elnyerte a Stanley Kupát. Tegla Loroupe – ötszörös világbajnok a félmaratoni távon, maratoni exvilágcsúcstartó.
Illusztris névsor, ilyen társaságban részt venni egy nemzetközi konferencián komoly megtiszteltetés, mi több, dicsőség. Így vélekedik Gyurta Dániel, a londoni olimpia mellúszóbajnoka is, aki ugyancsak ott volt meghívottként tegnap és ma a Vatikánban rendezett „A hit és a sport az emberiség szolgálatában” elnevezésű konferencián.
„Magam is hívő katolikus vagyok – árulta el lapunknak Rómából, a Szent Péter térről, a huszonkét fokos, napsütéses itáliai őszből Gyurta, akit augusztusban, Rióban beválasztottak a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagjainak sorába, azon belül is a sportolói bizottságba, de a Vatikánban nem ebbéli minőségében járt. – Nem sokkal ezelőtt audiencián találkoztunk Ferenc pápával, két méterre állt tőlem; azt nem állítom, hogy beszélgettünk, de a kisugárzása, az aurája megérintett. Tudom, ilyenkor mindig azt szokás mondani, hogy micsoda megtiszteltetés nekem itt lenni ezen a konferencián, de ezt a lehető legkomolyabban így is gondolom.”
A konferencia három napján vezérfonalként húzódik végig a kérdés: mit tehet a hit és a sport, kéz a kézben az emberiségért, az emberi nem szebb, jobb jövőjéért? A válaszok többsége a szegényeknek és a testileg, lelkileg sérülteknek nyújtott anyagi és spirituális segítség, támogatás témája körül mozgott, kiemelve a türelem – manapság divatos szóval a tolerancia – jelentőségét, a faji és nemek közötti diszkrimináció megszüntetésének elsődlegességét.
Ugyancsak felvetődött – ha már világhírű sportolók is részt vettek a konferencián – a jótékonykodás, az anyagi ellenszolgáltatás nélküli játék témája; az edző mint apafigura szerepe a játékosok mentoraként; s az elektronikus eszközök, az internet hatása a fiatalokra, a sportolókra.
A jelek szerint tehát jó úton halad Gyurta Dániel, a sportdiplomata, de botorság lenne azt hinni, hogy a 200 méteres mellúszás olimpiai, háromszoros világ- és kétszeres Európa-bajnoka 27 évesen már kizárólag „polgári” karrierjét egyengetné. Azt is. De még mindig az úszás tölti ki az életét. A minap már látták is őt a Tüskecsarnok 50-es medencéjében, amit mostanság keresztben használnak, 25 méteresként.
„Azt nem állítanám, hogy elkezdtem az edzéseket a jövő évi budapesti világbajnokságra, de nem árt emlékeztetni a testemet, milyen is az úszás. Egy órát töltöttem a vízben, és azt kell mondanom, jólesett. Arról még korai lenne beszélni, hogy kik lesznek az edzőim, de a legfontosabb, hogy rendkívül motivált vagyok, ami idén történt velem az olimpián, nem ismétlődhet meg” – fogadkozott
Gyurta Dániel.