Ha a veszprémi mellett további őrült európai kézilabda-arénákat sorolunk, a plockit semmiképpen sem felejthetjük ki. Nem túl szívderítő vendégként fellépni ott, különösen nem egy kellemetlen emlékkel, ráadásul a csapat vezéregyénisége nélkül. A magyar bajnok, a májusi BL-ezüstérmes pedig így készülődött, hiszen Nagy László ujjsérülése miatt szurkolói szerepre kárhoztatott. Iváncsik Gergő és Gulyás Péter a lábát fájlalta, Xavi Sabate edző pedig mindezek miatt talán a fejét, de Palmarsson és Sulic remeklésével (8, illetve 7 gólt szórtak) így is mindvégig őrizte győzelmi esélyét a Veszprém.
A hajrában pedig óriásira növelte azt: két perccel a vége előtt 28-26-ra vezetett, aztán tíz másodperccel a duda előtt, már 28-28-nál büntetőt lőhetett. Ilics labdáját azonban lábbal védte Corrales kapus, így elúszott az egyik pont. A nyitányon elért flensburgi döntetlennel együtt a második, bár éppen úgy is számolhatunk, hogy két idegenbeli csata után még veretlen a Telekom Veszprém.
Sabate mester is a félig teli és félig üres pohár között ingadozhatott, mert ekképpen értékelt: „Védekezésben hiányzott a legfontosabb láncszemünk, így sok problémánk akadt. Ezt nem kifogásként mondtam, hiszen ilyen a sport, a sérülések hozzátartoznak. A második félidőben a Chema–Palmarsson párossal megtaláltuk a Plock kemény védekezése ellenszerét. A végén a kihagyott hetes döntött, ennek ellenére gratulálok minden játékosomnak.”
A szegedi publikum még ennél is szívhez szólóbban üzent kedvencének, Dean Bombacnak, aki tegnap már a Kielce irányítójaként tért vissza – azaz haza, mert „Isten hozott itthon, Deki” transzparens és egy korona fogadta. A király szerepét mégis inkább a remeklő jobbátlövő, Lijewski töltötte be, amíg Dujsebajev tréner – közelmúltbeli, nem túl szép emlékű szövetségi kapitányunk – le nem ültette. A lengyel BL-címvédő azonban nem ült le, lerohanásokban, üzemszerű, tervezhető gólokban és kapusteljesítményekben is felülmúlta szünetig a villanásokra, egyéni löketekre, betörésekre építő Mol-Picket. A 15-16-os részeredmény inkább ránk nézve volt hízelgő.
A második felvonásban joggal remélhettük, hogy az önkívületihez közeli állapotban küzdő, mégis egyre racio-nálisabban védekező hazaiak felőrlik, ledarálják a vendégeket, az 52. percre 27-25-ös előnybe kerültek. Gorbok addigra már vérét adta csapatáért, hiszen formálisan kiütötték, de sajnos nem ez az áldozat döntött. Hanem négy rontott ziccer, illetve a Kielce rutinja, amellyel végül 4-0-s hajrával 29-27-fordított. Hiába, a tavalyi 31-30 után nemcsak Budán, Szegeden is egyszer volt kutyavásár.
Az EHF-kupa 2. fordulójában, a 32 közé jutásért, első mérkőzések: Bocholt (belga)–Csurgó 23-34, Balatonfüred–Winterthur (svájci) 28-23.
Tíz közte
Siófoki edzőtáborozását lezárandó, női válogatottunk szombaton délután Szlovéniát fogadta a Balaton partján. A két klasszikus átlövőjét, Zácsik Szandrát és Tomori Zsuzsannát nélkülöző magyar csapat így is remek első félidőt produkált, 17-8-ra elhúzott, majd némi visszaesés után az utolsó pillanatokban elérte a tízgólos különbséget. A decemberi, svédországi Eb-re készülő keret legjobbja ezúttal a kilenc gólig jutott Kovács Anna volt. Kim Rasmussen szövetségi kapitány kritikusan is értékelte a 32-22-es győzelmet: „Első mérkőzésnek megfelelt, de látszik, hogy sok teendőnk van még. A támadójátékunk, a keresztjátékunk jónak volt mondható, a védekezésünkkel az első félidőben elégedett voltam. A szünet utáni első tíz percet elrontottuk, de a mérkőzés vége újra jól sikerült. Idővel egyre jobbak leszünk, de messze vagyunk még attól, amit el szeretnénk érni, sok munka áll még előttünk.”