„Európa legnagyobb téli tóátkelő rendezvénye a Balaton-Átcsúszás – magyarázta szombat délelőtt tizenegy óra tájban Kardos Gábor, az esemény ötletgazdája gyors egymásutánban három kereskedelmi, egy közszolgálati és ugyanannyi regionális televízió riporterének. Természetesen hol máshol, mint a befagyott Magyar Tenger 35 centisre hízott, s még mindig folyamatosan vastagodó jegén, a badacsonyi strandon, ahonnan nekivágott a több ezer mindenre elszánt próbázó az 5,2 kilométeres (akik vissza is csúsztak, azoknak 10,4 kilométeres) távnak. – Igen, mert a hasonló nagyságú, mérsékelt égövi vizek, mint a Genfi-, a Bodeni- vagy a Garda-tó, sohasem fagynak be, a Sarkkör-környékieken pedig ilyentájt teherautók közlekednek. 2005 óta terveztem ez a tucatnyi év elteltével végre megvalósított átcsúszást, de rendszerint közbeszólt a globális felmelegedés, vagy ha nem, akkor az akadékoskodó hatóságok. Idén végre minden akadály elhárult.”
Minden várakozást felülmúló számban kattantak rá a dicséretes kezdeményezésre a korcsolyázás, egyáltalán a szabad téri téli sportok szerelmesei. Amikor kis csapatunk megérkezett a badacsonyi strand elé, már lehetetlen volt parkolóhelyet találni, illetve lehetett volna, csak a hivatalos parkoló a vasútvonal túlsó oldalán volt, ahonnan meglehetősen macerás az átvergődés a tópartra. Így aztán a nagy többség tiltott helyen, a járdán vagy az árokparton rakta le gépkocsiját, délutánra meg is lett a borítékolható következmény: valamennyi járgány szélvédőjén ott virított a büntetőcédula.
Természetesen sokat vonattal érkeztek – ők tették okosan –, s a MÁV illetékesei roppant dicséretes módon még azokra is gondoltak, akik a tó átszelése után Fonyódról nem akartak visszakorcsolyázni Badacsonyba; délután kettőre beiktattak egy soron kívüli járatot, amely hazavitte Budapestre a korcsolyás kalandorokat.
Fotók: Bach Máté
Amúgy természetesen nem lett igazuk azoknak, akik balesettől tartottak. Nem szakadt be a jég senki alatt, csak esések miatt kellett segítséget nyújtani néhány indulónak – mondta Bagyó Sándor, az eseményt biztosító Vízimentők Magyarországi Szakszolgálatának (VMSZ) vezetője. A badacsonyi starthelyről indulók az eligazítás mellett kaptak egy segélykérő telefonszámot, illetve egy ingyenes applikációt, amely megmutatja a mentésre indulóknak a hívó GPS koordinátáit.
Az eseményt 16 civil vízimentő biztosította, ők 18 óra körül hagyták el a terepet, miután lánctalpas járművel (a legnagyobb gumiabroncs-gyártó által a Pest Megyei Kutató Mentő Szolgálatnak ingyen és bérmentve rendelkezésre bocsátott, 600 000 forintos shredderrel, erre még nem találták ki a megfelelő magyar elnevezést) végigjárták az átkelés útvonalát, és nem találtak rajta senkit.
Pedig tényleg több ezren (bár az MTI által közölt hat-nyolcezres szám alighanem eltúlzott) siklottak át Badacsonyból Fonyódra, és nagyon sokan vissza is. A jéggel csak egy baj volt, benn, a tó közepén rendkívül göröngyösre fagyott, vélhetően a szél és a hullámzás miatt, ott egy szakaszon nem is lehetett korcsolyázni, s aki nem vitt magával a hátizsákjában túrabakancsot, annak azt a pár száz méteres szakaszt zoknira vetkőzve kellett megtenni. Nem volt leányálom…
Jóformán mindenki jelesre vizsgázott szombaton, kivéve az északi part vendéglátósait. Badacsonyban egyetlen étterem sem volt nyitva, az emberek kétségbeesetten kutattak egy hely után, ahol elfogyaszthattak volna egy forró halászlét, de a legközelebbi nyitva tartó vendéglő – megbizonyosodtunk róla – a balatonfüredi Halászkert volt. Pedig egyetlen napon annyit kaszálhattak volna, mint máskor egy hónap alatt…
Korcsolyázókon kívül simán bakancsban is rengetegen nyüzsögtek a Balaton jegén, sokan a kutyájukat is magukkal hozták, a síkos talajhoz nem szokott négylábúan estek-keltek, a levegőben motoros sárkányrepülők és drónok cikáztak, szóval, legalább olyan volt a hangulat, mint nyaranta a Balaton-átúszáskor. Nem csoda, hiszen csupán egyetlen betű a különbség…