Valerie Nicolas régi ismerősünk. Bár ne emlékeznénk rá! Ő védett 2003-ban Zágrábban a hatgólos vezetésről elbukott vb-döntőn. Ma már a tévénézőkkel osztja meg a gondolatait, szakkommentátorként dolgozik a németországi világbajnokságon. A franciák elleni meccs előtt két órával kedélyesen beszélgetett Borsos Attilával, a „magyar kollégájával”, és kijelentette: nehogy azt higgyük, hogy a franciák örültek nekünk. Olyannyira nem, hogy szívük szerint a svédeket kapták volna. Szóval minket akartak elkerülni, mert Nicolas, sőt a kézilabda szaktekintélye, a francia kapitány, Olivier Krumbholz szerint a magyar csapat egységes, és ha Bíró Blankának jó napja van a kapuban, akkor bármi lehet.
Ezt taglalta Nicolas, miközben gumicukrot majszolgatott hatalmas, hóval borított kabátjában. Lipcsében elképesztő hóvihar tombolt, kora délután havazott először, hatalmas szerencséje a magyar válogatottnak, hogy időben, fél három körül elhagyta a csapatszállást, így a hótorlaszok nem állták útját, és kényelmesen megérkezett a lipcsei arénába. Nem volt egyszerű az eddigi út, és most nem is a csoportkör küzdelmeit értjük ezen (a két skandináv meccs valóban nem volt egyszerű…), inkább a viszontagságokat.
A csehek pénteki legyőzése után a nemzetközi kézilabda-szövetség felajánlott egy kora hajnali repülőgépet Bietigheim-Bissingenből, amit Kim Rasmussen kapitány javaslatára nem fogadott el a magyar csapat, inkább egy ötórás buszos utat választott. A csarnokban nem akkor kapott edzéslehetőséget, amikor szeretett volna, plusz egy órát kellett várnia a csapatnak. És akkor még ott volt Görbicz Anita, aki továbbra sem százszázalékos. Hát így, többszörös hendikeppel vágott neki válogatottunk a franciák elleni nyolcaddöntőnek.
Kim Rasmussen megkeverte a lapokat: a csehek elleni „ferencvárosi” sorhoz képest támadásban Görbicz irányított, Szucsánszki és Klivinyi volt a két átlövő, a remek formában lévő két szélső, Schatzl és Bódi maradt benn a kezdőben, Kisfaludy játszott beállóst, Bíró Blanka védett. Elég idegesen, kapkodva kezdett a csapat. Görbicz mozgásán látszott, hogy nem teljesen egészséges, a többi fogaskerék is csikorgott, csak Bíró Blanka hozta a formáját, de ő egyedül kevés volt.
A kapitány türelme 3-6-nál fogyott el, ekkor időkéréssel rendezte a sorokat. Hatott az intelem, kemény munkával 9-nél értük utol a franciákat, majd 11-nél is, kár, hogy három francia góllal zárult az első félidő. Átlövőink közepes napot fogtak ki: Zácsik egy bődületes kapufával, majd egy belemenéssel jelentkezett, a 21. percben dobta első gólját. Bőkezűen bántak a lányok a hétméteresekkel: Görbicz és Kovács is naggyá tette Amandine Leynaud-t. A beállós Mayert először szűk 20 perc után szolgálták ki a társai. A túloldalon, a riói olimpia ezüstérmesénél Lacrabere és Ayglon vitte a prímet.
A második félidő Görbicz kiharcolt hetesével kezdődött, amit Kovacsics bombázott a bal felső sarokba. Próbálkozott, kapaszkodott a válogatott, a hátrány hol kettőre olvadt, hol négyre nőtt. 17-21-nél időt kért Rasmussen, ez volt az utolsó szalmaszál, amelybe kapaszkodhattunk. Jött is a reményt keltő Bódi-gól, de nem késett az ellencsapás sem. Nem, nem és nem akart apadni a franciák előnye. Az első félidőben parádésan védő Bíró sem tudta a meccsben tartani a csapatot, a kapitány Janurikot küldte be a helyére, de ő sem volt képes csodára, 29-26 lett a vége.
A magyar válogatott a nyolcaddöntőben búcsúzott a női kézilabda-világbajnokságon. Sajnos ez volt a papírforma.
– Ma jobbak voltak a franciák, elsősorban védekezésben nem azt hoztuk, amit szerettünk volna.Az első félidő végén ugyan kiegyenlítettünk háromgólos hátrányból, de villámgyorsan kaptunk újabb hármat. És azért nem ugyanaz döntetlenről vagy mínusz háromról kezdeni a második félidőt. Mindig fáj a vereség és a kiesés, de büszke vagyok a lányokra – értékelt Kim Rasmussen.
Magyarország–Franciaország
26-29 (11-14), vb-nyolcaddöntő mérkőzés, Lipcse.