A spanyol határ menti, katalánok lakta kisvárosban rendezték a Mare Nostrum sorozat utolsó versenyét, Kenderesi vasárnap itt vágta ki a rezet. Az 1:54.98 perces idő alig 1,36 másodperccel gyengébb a PSN Zrt. Sportiskola úszójának egyéni csúcsánál. „Az 1:55-ön belüli idő már nem rossz, ennél öt-hat alkalommal úsztam gyorsabban életemben, erre már lehet alapozni. Nem igazán készültünk rá erre a viadalra, bár azért egy picikét »könnyítettünk«, de csak annyit, hogy kinézzen valahogy ez az úszás. Ha úgy vesszük, mindenkit legyőztem, aki számít, és bár nem látok bele az ellenfelek fejébe, biztosan nem voltak boldogok. Elvégre mutassanak nekem egy olyan sportembert, aki szereti, hogyha legyőzik” – mutatott rá találóan az úszó.
Kenderesi sem szereti, ezért ha rajta múlik, nem is nagyon akar barátkozni ezzel az érzéssel kedvenc távján, a 200 méter pillangón. Olyannyira nem, hogy…
„… hogy nem is félek kimondani, a Duna Arénában az aranyérem lesz a célom július 25-én, amikor az én versenyem, a 200 pillangó döntője következik. Ez az egyetlen számom a világbajnokságon, mindent bele fogok adni, ami csak tőlem telik. Persze a versenysport mindig lutri, nem tudni, mi jön közbe addig – egy betegség, például olyan, ami miatt ki kellett hagynom a 2015-ös kazanyi világbajnokságot –, de ha semmi, akkor egyéni csúcsot szeretnék úszni.”
A lányok körében roppant népszerű fiatalember ugyancsak úszó barátnője, Sebestyén Dalma mellett horgonyzott le, ahogy mondja, remekül megvannak, s a stabil magánéletbeli háttér feltétlenül jót tesz az eredményeinek is. „Kívülről könnyed, bohém fickónak látszom, aki nem szívja mellre az élet esetleges csapásait, és a látszat tulajdonképpen nem is csal, tényleg ilyen vagyok. Illetve voltam, mert az utóbbi egy-két évben sokat komolyodtam. Ebben nagy szerepe volt és van Járai Róbert sportpszichológusnak, aki idestova öt éve foglalkozik velem. A kívülálló nem is tudja elképzelni, milyen sokat hozzá tud tenni egy sportoló teljesítményéhez, hogyha van egy szakember, akivel minden gondját-baját megoszthatja az illető. Bátran kijelenthetem, az edzőm, Tari Imre mellett neki köszönhetem a legtöbbet.”
A versenysportban az igazi művészet a formaidőzítés, megtalálni a helyes arányt a verejtékes edzésmunka és a könnyítés, az oly sokat hangoztatott „tapering” között. Ez Kenderesi eddigi pályafutása során többnyire sikerült. „A világbajnokságig már csak egy versenyem lesz, a hét végi, római Sette Colli de Roma, az egyik leghagyományosabb, idén 54. alkalommal megrendezendő viadal. Ahogy nézegetem a nevezési listát, a mi számunkban a riói olimpiai nyolcas döntőből heten leszünk ott, és a nyolcadik is csak azért nem, mert az illetőt Michael Phelpsnek hívják, s tavaly nyáron visszavonult. Úgyhogy az itteni eredmény már valamelyest mérvadó lesz a pesti vb-re, aki itt győz, az tekintélyt szerez magának a többiek szemében.”
Róma után, röpke pihenőt követően, július 2-án debreceni edzőtáborba vonul a 200 méter pillangó világbajnoki éremvárományosa, s aztán már megkezdődik a visszaszámlálás a július 25-i, nagyon várt fellépésig.
„Figyeltem Canet-en-Roussillonban az ellenfelek reakcióját, tisztességgel gratuláltak a győzelmemhez, de nem az őszinte öröm tükröződött az arcukon. Mit mondjak, egy hasonló kézfogás ellen a vb-döntő után sem lenne ellenvetésem.”