A Honvéd futballistáinak nyáron munkába állt vezetőedzője elkezdett foglalkozni a játékvezetővel, konkrétan Solymosi Péterrel, aki állítása szerint indokolatlanul hosszabbított hat percet a Bozsik-stadionban a Diósgyőr ellen. A holland mester még egy fehér színű (ilyenben játszott a Diósgyőr) mezt is felajánlott Solymosinak, mert ha ő másképp fütyül, akkor nem kapnak gólt a hajrában a tanítványai, és nem 2-2 a végeredmény.
De 2-2 lett, és Van der Meer elérkezettnek látta az időt, hogy belekössön a játékvezetőkbe. Talán várhatott volna ezzel néhány hetet, meccset, fordulót. A „bírózás” a tehetetlen edzők menedéke, ha valaki két elbukott BL-selejtező és két NB I-es meccs után a bírókkal foglalkozik, azt nehezen lehet komolyan venni. Erik van der Meer fejlett futballkultúrában szocializálódott, nehezen elképzelhető, hogy a játékvezetők nyilvános kritikája alaptantárgy lett volna a holland edzőképzésben. Nem látom magam előtt az amúgy vehemens George F. Hemingway klubtulajdonost, amint hergeli az edzőjét, hogy ha úgy alakulnak a dolgok, akkor igenis csapjon az asztalra. Főleg nem két magyar bajnoki után.
Valaki elmondhatná Kispesten a (nem is olyan) messziről jött embernek, hogy azt mond, amit akar. De amit akar, azt alaposan gondolja végig, mielőtt elmondja.