Az MTK sízője ugyan mankóval sántikált be a tegnapi sajtóbeszélgetésre, és miután helyet foglalt az asztalnál, feltette frissen operált jobb lábát a székre, ettől eltekintve már-már vidámnak tűnt – legalábbis összetörtnek nem –, és valóban nem csupán felvett póznak láttuk rajta azt a pozitív szemléletet, amelyet a havas lejtőkön eltöltött évek alatt magáévá tett.
„Próbálok nem csüggedni. Lényegesen egyszerűbb lesz most a rehabilitáció, már csak azért is, mert tavaly mindkét lábamat műtötték, most pedig csak a jobbat – mondta a beszélgetésen a lesiklásban 2014-ben olimpiai hetedik helyezett sportoló. „Rövidebb is lesz a felépülés, mint az előző, de konkrét időpontokat nem beszéltünk meg.
Ami biztos, hogy azt a bizonyos hat hónapot feltétlenül kivárjuk a sízéssel.” A sportoló hangsúlyozta: nem rásérült a tavaly keresztszalag-szakadással műtött bal lábára, hiszen most a jobb térdét kellett megoperálnia Christian Schenk professzornak egy Innsbruck melletti klinikán.
„Én is olvastam azokat a Facebook-kommentárokat, amelyek szerint túl korán tértem vissza a havas lejtőkre, még nem lett volna szabad erőltetnem a versenyzést. Azoknak, akik ezt gondolják, csak annyit üzenek: százszázalékos állapotban voltam a fizikumomat illetően, és az alpesi sízés különleges sport – csak versenyzéssel lehet visszanyerni a formát, illetve újból bejáratni az idegpályákat. Egyszerűen nincs más megoldás” – hangsúlyozta Miklós Edit.
Stark Márton, az alpesi szakág szövetségi kapitánya nem titkolta: Miklós Edit betölthetetlen űrt hagy maga után a phjongcshangi magyar olimpiai csapatban. „Még elnökségi döntésre várunk azzal kapcsolatban, hogy ki vagy kik indulnak a magyar színek képviseletében – mondta a kapitány. – A férfiaknál Samsal Dalibor és Kékesi Márton közül az egyik versenyezhet, a hölgyeknél talán Kozma Szonja indul alpesi kombinációban. De ez még nem végleges.”
Mint ahogy az sem, hogy Miklós Edit ott lesz-e négy év múlva a pekingi téli olimpián. „A korom miatt nyugodtan ott lehetnék, hiszen 2022-ben csak 33 éves leszek – fogalmazott.
– Csakhogy az még olyan messze van, és annyi a bizonytalansági tényező. Lépésről lépésre tűzök ki célokat magam elé, egyelőre azzal is beérném, ha valaki garantálná, hogy rajthoz állhatok a 2019-es alpesi világbajnokságon a svédországi Aréban.
Nem szégyellem, inkább lelki, semmint fizikai támaszra lesz szükségem a rehabilitációm során, már fel is vettem a kapcsolatot Vura Márta sportpszichológussal. Nem könnyű feldolgozni a történteket, reggelente, amikor felébredek, még sokszor az édes álom hatása alatt vagyok, és amikor kipattan a szemem, csak akkor döbbenek rá, hogy te jó isten, én most nem utazhatok az olimpiára, mert megsérült a jobb térdem. Azért biztos, hogy nézni fogom a tévében a versenyeket.
A csapatom – az edzőm, Stefan Abplanalp, a fizioterapeutáim, Zakariás Éva és Zsolt és a menedzserem, Kaszó Klára – sokat segít, jólesik a támogatásuk, a szeretetük, miként az is megható, hogy ennyi újságíró volt kíváncsi a hazaérkezésemre.”
Miklós Edit arról is beszélt, hogy tucatszámra kapja az erőt adó Instagram-üzeneteket a havas lejtők száguldó cirkuszának a bajban összetartó résztvevőitől, a világsztárok egyöntetűen azt írják: tartson ki, és visszavárják a szeptemberben kezdődő új szezonban.
S hogy valamivel a sajtóbeszélgetést megszervező szponzor is jobb kedvre derítse a versenyzőt, Edit már át is vehette vadonatúj városi terepjáróját a négykarikás autómárka honi forgalmazójától.