A kis Manhattanként is emlegetett Rotterdam szívében sorjáznak a felhőkarcolók – a II. világháború elején a belvárost porig bombázták a németek, hogy megtörjék a hollandok szívós ellenállását -, az Euromast kilátótorony 184 méterre magasodik, a földkerekség egyik legnagyobb kikötőjében pedig most éppen ott pihen a kerek 300 méter hosszú, 18 fedélzettel rendelkező AIDAprima óceánjáró. S ebbe a grandiózus vonulatba nyugodt szívvel illeszthetjük az Ahoy Arénában pénteken megkezdődött rövidpályás gyorskorcsolya-világbajnokságot is.
Túl azon, hogy a vb a sportág legnagyobb eseménye a jövő évi olimpia előtt, a gyorskorcsolyázás nemzeti sport Hollandiában, és nemcsak a nagypályás változata, hanem a short track is. Ezt persze tudjuk, de azt mégse hittük volna, hogy már a vb első napján, pénteken a selejtezők nyitányán elámulunk az Ahoy Arénában. Különjáratú buszokkal hozták az iskolákból a gyerekeket, és nem ám pár százan lézengtek foltokban a lelátókon, mintegy nyolcezren megtöltötték a létesítményt. Ráadásul valamennyi nebuló kapott egy sapkát és egy pár kesztyűt, a székek alá helyezett fénykardokkal pedig óriási hangulatot teremtettek, amikor a kezdés előtt lekapcsolták a lámpákat. „Ilyen hangulat sehol máshol nincs a világban, csak Hollandiában, hasonlót egyedül a dordrechti világkupán tapasztaltam” – jegyezte meg válogatottunkból az ifjúsági olimpiai ezüstérmes, és a női váltóval idén már a felnőttek között is Eb-2., egyéniben világkupa-bronzérmes Jászapáti Petra.
A helyi műsorközlő ugyancsak profi a szakmájában, tudja, hogyan kell megmozgatni az aprónépet, nekünk pedig különösen belopta magát a szívünkbe, amikor a férfi 500 méter selejtezőjében Knoch Viktor futamgyőzelme után magyarul harsogta az éterbe: „Isten hozott, Magyarország!”
Ekkor már túl voltunk a férfi 1500 méter előfutamain, 500-on viszont a kétkörös kvalifikáció második fele még ezután jött, de a mieinknek ez sem okozott gondot. Liu Shaolin Sándor, Liu Shaoang és Knoch Viktor egyaránt vette az akadályokat, mi több, a kilenc magyar érdekeltségű futamból hat magyar győzelemmel zárult. 500-on a Rotterdamba vb-címvédőként befutott Liu Shaolin és öccse, Liu Shaoang – aki idén 1000 méteren megnyerte a világkupa-sorozatot – is két rajt-cél győzelmet könyvelhetett el. A nőknél csupán két egyéni indulót nevezhettünk, s kora délután 1500-on Jászapáti Petra is továbbjutott, egyetlen veszteségünk Keszler Andrea búcsúja volt. Knoch viszont a „szünetben” is nyert Rotterdamban: délután jött a hír, hogy a short track szakág képviseletében őt választották be a Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség sportolói bizottságába. Ennek örömére este 1000 méteren az előselejtezős futamából a második helyen robogott tovább, Liuéknak pedig az ellenfelek megint csak a hátát láthatták.
A nőknél Keszler Andrea, sajnos, ha hősies küzdelemben is, de 500 és 1000 méteren is elvérzett az első körben, ám Jászapáti Petra mindhárom próbát kiállta az első nap. „Az volt a célom, hogy legalább az egyik távon túljussak az első körön, amire igazából 500 és 1500 méteren adtam magamnak esélyt. 1000 méteren szerencse is kellett, hiszen harmadikként értem célba, és csak az első két helyezett juthatott tovább. Arra, hogy a kínai lányt kizárják, mert szabálytalankodott a német ellen, a videózás alatt ötven százalék esélyt adtam, mert bírója válogatja, hogyan dönt ilyen esetben. Nem fáradtam el a nap végére sem, de a folytatásra most nem tűzök ki konkrét célt, csak azt, hogy felszabadultan korcsolyázzak.”
A nap végére maradt a férfi 1000 méter selejtezőjének második köre. A hét futamból az első és második helyezettek, valamint időeredménnyel még a hat leggyorsabb harmadik juthatott tovább. Nos, Liu Shaolinnak ezúttal is bottal üthették a nyomát. „Fekszik a jég, jó formában vagyok, szóval eddig minden úgy alakult, ahogy elterveztem” – nyilatkozta az újabb futamgyőzelme után, és nem erőltettük a hosszabb interjút, mert kibökte, hogy rettenetesen éhes, és igazából az étkezőt vette célba. Ezen ne múljon a szombati jó szereplés, útjára is engedtük! Liu Shaoang sem akart lemaradni bátyjától, ő is megnyerte a futamát, de kevésbé volt éhes: „Az első két futamban még nem voltam igazán magabiztos, eleinte a jég sem feküdt stabilan nekem, de aztán egyre jobban belejöttem. Úgy érzem, most már kellőképpen bemelegedtem, és készen állok a szombati feladatokra is” – fogalmazott az interjúzónában.
Kisvártatva megérkezett ide Knoch Viktor, aki ezúttal is a harmadik helyen jutott tovább. Rögtön elárulta, hogy nagyon elfáradt a nap végére, de őt nem is e versenyekről kérdeztük, hanem a sportdiplomáciai sikeréről. „Egy kanadai lány volt az ellenfelem a választáson, és éppen tőle tudtam meg, hogy én kerültem be a sportolói bizottságba. Ő hamarabb értesült a végeredményről, és odajött hozzám gratulálni. Igazából még nem fektették le, hogy a pozíciómnak milyen hatáskörei vannak, de úgy gondolom, hogy ennek a sportolói képviseletnek már régen meg kellett volna alakulnia. Itt volt már az ideje, hogy bennünket, sportolókat is meghallgassanak, elvégre mi visszük a bőrünket a vásárra. És azt már most megígérhetem, küzdeni fogok azért, hogy ne kelljen olyan pályán versenyeznünk, amelyen a szivacsvédőfal mögött palánk is van. A minszki világkupán volt, egy kanadai fiú nekicsúszott, egy francia pedig ráesett az ő nyakára, s bár megúszta, nem volt messze attól, hogy teljesen lebénuljon…”
A vb-n szombaton a férfiaknál és a nőknél 500 és 1500 méteren már érmeket osztanak, és nem alaptalanul bizakodhatunk, hogy a mieinknek is jut belőlük.