„Arra ne menjetek, ott nem adnak sört!” Két magyar szurkolói csoport, ha összefut az utcán, tud adni egymásnak nagyon hasznos tanácsokat. Túlzás lenne azt állítani, hogy Kolozsvárt ellepték az Európa-bajnokságra érkezett honfitársaink, de már reggel is felbukkantak kisebb-nagyobb, nemzeti színeinkbe öltözött társaságok a főtéren és az azt övező utcák korán nyitó kávéházainak a teraszain. Egyesek csak a hét végére eső két találkozóra jöttek, mások megvárják a kedd estét, a románok elleni mérkőzést, megint mások itt maradnak a csoportmeccsek végéig, egy azonban közös volt bennük: a határtalan jókedv. Néhányukkal beszélve kiderült, nem várnak diadalmenetet, de jó mérkőzéseket, kellemes élményeket annál inkább.
A precíz útbaigazításnak köszönhetően délutánra mindenki hozzá is jutott a söradagjához, és amikor a két csapat kijött melegíteni, mintegy ezren köszöntötték a magyar játékosokat fülsiketítő tombolással, a maréknyi horvát szurkolónak esélye sem volt arra, hogy a hangját hallassa. Sajnos a pályán éppen fordítottnak tűntek az erőviszonyok: az Európa-bajnokság megnyerésében is okkal reménykedő ellenfél keretének az erősségét szinte össze sem lehet hasonlítani a magyaréval. NBA- és Euroliga-sztárok álltak szemben a zömmel a magyar bajnokságban edződőkkel – nem is kell külön megmagyarázni, számunkra miért is számított ez még inkább felkészülési mérkőzésnek, mint mindenáron megnyerendő tétmeccsnek.
Nem véletlen, hogy Sztojan Ivkovics szövetségi kapitány öt perc elteltével már kicserélte a teljes kezdőcsapatot, mindenkit akart játszatni és pihentetni is. A magyar válogatott tizennyolc év után szerezhetett újra kosarat Európa-bajnokságon, ezt a „történelmi” tettet Keller Ákos hajtotta végre. Az esélytelenek nyugalmával kiválóan játszó, higgadtan támadó és fegyelmezetten védekező csapat pedig meglepte az ellenfelet, amely nemhogy elhúzni nem tudott, az első negyed 20-20-as döntetlennel zárult úgy, hogy fél perccel a vége előtt mi vezettünk öt ponttal…
Volt okunk az ámulatra ezután is. Ki lehetne emelni Hanga Ádám, Rosco Allan, Keller Ákos vagy éppen Ferencz Csaba remek megmozdulásait, Eilingsfeld János harcosságát, ám az összeállításában folyamatosan változó válogatott csapatként érte el, hogy csaknem folyamatosan vezetett a második negyedben, és csak azért nem tudott tekintélyesebb előnyre szert tenni, mert az Indiana sztárját, Bojan Bogdanovicot rendkívül nehéz semlegesíteni. A játékrész hajrája azonban megint az ellenfélnek sikerült jobban, ezért mutatott az eredményjelző félidőben 39-36-ot a horvátok javára.
Hanga Ádám kapott egy ütést a derekára, ezért a következő meccsekre gondolva a találkozó második felét nélküle játszotta le a csapat, továbbra is kiválóan. Fej fej mellett haladt előre a két válogatott, megtörtént az, amire kevesen számítottak: a negyedik negyedre 53-52-es magyar előnnyel fordultak! Sajnos erre már a fegyelmezettség és a harcosság mellől elfogyott a pontosság és a szerencse is. Mindössze öt pontra futotta ekkor, és Horvátország 67-58-ra győzött, ám ez a kilencpontos különbség elsősorban a magyar válogatottat dicséri, a szurkolók megérdemelten ünnepelték a játékosokat.
– Életünk első Európa-bajnoki meccse volt, ami mindenkit feldobott – értékelt a lefújás után Keller Ákos. – Három negyeden keresztül nagyszerűen játszottunk, és úgy éreztük, megfoghatjuk a horvátokat. Ehhez azonban négy negyeden keresztül kellett volna tudni a saját játékunkat játszanunk, és ha ez a következő meccseken sikerül, akkor van keresnivalónk az Eb-n.
Szombaton Montenegró ellen lehet ezt bebizonyítani.
Horvátország–Magyarország 67-58 (20-20, 19-16, 13-17, 15-5). Legjobb dobók: Bogdanovic (23), Saric (15), illetve Perl (12), Vojvoda (11).