A Magyar Olimpiai Bizottság keddi, az ösztöndíjak átadásával egybekötött sajtótájékoztatóján Borkai Zsolt emlékeztetett arra, hogy Magyarország a nyári olimpiákon 176 első helyet szerzett, s az elnök jó okkal mondta: Pjongcsangban meglehet az első aranyunk a téli játékokról is. Eddig két ezüstünk és négy bronzunk van (hat olimpiáról), és a legutóbbi medálunk a Regőczy, Sallay jégtáncos duó ezüstje 1980-ból. Manapság rövidpályás gyorskorcsolyázóink viszik a prímet; mást ne mondjunk, Liu Shaolin Sándor 500 méteren címvédőként készül a rotterdami vb-re, januárban pedig a torinói Eb-n 1000 méteren úgy nyert, hogy öccse, Liu Shaoang lett mögötte a második, tanári módon feltartva az üldözőket.
„Az innsbrucki junior-vb-ről mind a négy aranyat elhoztam, ami még senkinek nem sikerült, és az idei szezonban egyelőre erre vagyok a legbüszkébb. Ám ha egy futamot ki kellene emelnem, akkor a torinói 1000-es döntőt mondom. Ez nem csak a bátyámnak, nekem is hatalmas élmény volt, és remélem, még több ilyenben lesz részünk” – mondja az állófogadáson a levesét kanalazva a még csak 18 éves Liu Shaoang, akinek felvetjük, nem szól-e a testvérének, hogy legközelebb már nyerni szeretne.
„Most is alakulhatott volna így, össze tudtuk volna hozni. Lehet, hogy majd a jövőben beszélünk erről” – kapjuk a választ egy félmosoly kíséretében. Liu Shaoang amúgy annyiban lefőzte a bátyját, hogy 1000 méteren ő nyerte meg a világkupa-pontversenyt. Ezért trófea nem jár – alpesisíben bezzeg kristálygömböt kapnak a szakági legjobbak –, ám némi pénzdíjat csorgat a nemzetközi szövetség. A világkupában Liu Shaolin az 500-ra feküdt rá, ott harmadik lett, miként férfiváltónk is 5000-en.
„Idén eddig az Eb-arany a csúcs a számomra, de remélem, hogy a márciusi vb után már nem ezt mondom” – böki ki az idősebbik Liu testvér, aki autóval érkezett az összejövetelre, a korcsolyáját azonban már nem a csomagtartóban tartja. Novemberben innen emelték el tőle, ami akkora veszteség lehetett neki, mintha Fa Nándortól a hajóját lopnák el…
„Nagyon megijedtem, fogalmam sem volt, hogyan tudok tovább készülni, de a média segítségével szerencsére visszakerült hozzám a cipőm, a tolvaj visszajuttatta. Most mindenesetre a jégpályán hagytam, ott biztonságban van” – mosolyog Liu Shaolin, és nála is rákérdezünk az ominózus 1000-es Eb-döntőre. „Annyit beszéltünk meg, mindketten úgy próbáljuk kihozni magunkból a legtöbbet, hogy csapatként együtt dolgozunk. Ez volt az összes taktika” – árulja el a korcsolyázó, akinek mostanában feldobhatta a napjait, hogy párja, a női mezőny egyik legjobbja, a brit Elise Christie (tíz Eb-arany és négy vb-ezüst tulajdonosa) itt készült a magyar válogatottal.
Világbajnokunktól érdeklődünk, volt-e esetleg olyan verseny kettejük között, amelyben tíz méter előnyt adott volna neki: „Ugyan dehogy, az edzéseken nem szórakozunk, mindent százszázalékosan komolyan veszünk” – mondja. Alighanem ez is a siker egyik összetevője.
Ösztöndíjasok
A tizenkilenc sportoló, akik a NOB-tól – miután a Magyar Olimpiai Bizottság sikeresen pályázott – 14 hónapon keresztül 240 ezer forint támogatást kapnak a pjongcsangi felkészülésükre: Bácskai Sára Luca, Burján Csaba, Heidum Bernadett, Jászapáti Petra, Keszler Andrea, Knoch Viktor, Kónya Zsófia, Liu Shaoang, Liu Shaolin Sándor, Oláh Bence (rövid pályás gyorskorcsolya), Nagy Konrád (gyorskorcsolya), Tóth Ivett (műkorcsolya), Archam Chiara, Kékesi Márton, Miklós Edit, Samsal Dalibor, Szőllős Barnabás, Szőllős Benjámin (alpesisí), Szőcs Emőke (sílövészet).